Érkezésünk utáni napon két kocsival indultunk el kirándulni. Igen, kocsival, mert már nem 20 évesek vagyunk, hanem 25, és akkor már jól esik, ha felvisz a kocsi valameddig.
A főútról letérve erdei úton (ún. forestier) mentünk tovább. Nem mondom, hogy egyszerű út volt, mert sok kátyúval volt tarkítva, azok mind tele vízzel, de azért haladtunk egyre beljebb és kicsit feljebb az erdőbe. Már ez elég varázslatos volt, hiszen sűrű fenyvesben vitt az út.
Aztán egyszer csak megálltunk, és Sanyi barátunk közölte, hogy a mi kocsink itt marad és ő innen még egy darabig felvisz minket 2 fordulóban a terepjáróval, és majd onnan gyalogolunk.
Az első körbe kerültem, és még nagy ügyesen be is tettem a terepjáróba a dzsekijeinket, amivel aztán soha többet nem foglalkozott senki, pedig fent igen csak jól jött volna.
Az út innen már elég kemény volt, sok helyen talán nem is nevezném útnak, de azért még mentünk elég jó darabon. Addig a második kör meg szépen bandukolt utánunk.
Majd Sanyi megállt, kirakott minket, és fordult vissza a többiekért, de előtte még kaptunk túrabotokat. Én most használtam ilyet először, de nagyon hasznos eszköz.
És hát elindultunk felfelé.
Nem mondom, hogy könnyű volt nekem. Vagy 25 éve nem jártam a hegyekben. Van rajtam nagyon sok súly felesleg. Fájnak már a csípőim, a térdem. Szóval lihegtem rendesen, de a bot azért tényleg sokat segített.
És egyszer csak felértünk a kapuig, ahonnan már csak sík terepen haladtunk tovább.
És ahova érkeztünk:
Ott hátul, a hegyek karéjában volt az estena, ahova mentünk. Lehet nem szeretni ezt a tájat? Ugye, hogy nem! Ha belegondolok mennyire hiányzott már, és milyen jó volt újra ott lenni!
Az estena a havasi legelőkön az a hely, ahol a juhászok, pásztorok, csordások élnek és ahova minden este leterelik a juhokat, vagy marhákat.
Ez ahova mi itt mentünk kb. 1800 m magasságban volt, és több mint 100 tehén volt rájuk bízva. Gépesített "gazdaság" volt, mert a teheneket géppel fejik, de a sajt és túró, vagy orda készítés az kézi erővel zajlik. Végig megnézhettük a különböző helyiségeket, ahol az események történnek.
Aztán gyorsan bevonultunk a fedett szaletliba, mert hirtelen hatalmas eső kerekedett.
Majd szép lassan érkeztek a finomságok - jóféle pálinka, finom szalonna, sajtok, és orda tejfölbe keverve. Ez utóbbi maga volt a mennyország. Természetesen kaptunk paradicsomot, paprikát is ehhez az isteni ebédhez.
Mialatt jól belakmároztunk, az alatt el is állt az eső. Így vidáman, és már teli hassal indultunk vissza a kocsikhoz.
Vár a völgy:
És mert ez egy igazi gasztro túra is volt, így vacsorára házi micset kaptunk, kandallóban megsütve.
Talán nem meglepő, de altatni senkit nem kellett ezen az estén.
Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése