Ahogy ígértem, már jön is a folytatás.
Túl voltunk az első éjszakán a szálláson. Nekem szörnyű volt, ahogy írtam a párnák miatt, és mert nagyon keskeny volt az ágy. Nem kuporogva alszom, szóval szükségem van némi helyre, ami itthon adott is. Kellett nekem ilyen szuper ágy itthonra:
Erre a napra még szép időt ígértek, napsütést, felhő átvonulásokkal, és tényleg így is indult a reggel, ezért úgy határoztunk, hogy ma kirándulunk.
Első utunk Villányba vezetett.
Érdekes, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor egy baráti családdal jártunk erre, akkor valószínűleg nem mentünk el erre a kis településre, mert egyáltalán nem emlékeztünk rá. Csak az maradt meg akkorról, hogy egy üzletben vettünk egy állítólag muzeális bort. Szárazat, mert a másik házaspár azt szerette, bár mi édes bort iszunk - tudom az nem is rendes bor - de úgy gondoltuk ám legyen száraz, ha már muzeális. Nem is ittuk meg akkor rögtön, hanem haza vittük, és egy családi találkozás alkalmával nyitottuk ki az üveget. Ihatatlan volt szinte. És nem csak nekünk nem jött be. Ám mivel akkor több ezer forintot áldoztunk be rá, ami azért bő 25-27 éve nem volt kevés, így magunkba erőltettük, de semmi öröm nem volt benne.
Viszont egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy bármilyen pincével találkoztunk volna. Ezért gyanítjuk, hogy nem mentünk el mi akkor Villányba, hanem valami környező településen, talán Siklóson történt a fenti dolog, csak bennünk maradt meg villányi emlékként.
Na de most igen, megnéztük a pince sort. Sajnos csak nagyok kevés volt nyitva, de azért lehetett válogatni.
Természetesen nem mentünk be minden nyitott pincébe, de volt ahova betértünk. Nagyon jópofa, hogy a pincék bejáratánál fent van egy-egy kis helyiség, ahol padok-asztalok vannak, és ott lehet fogyasztani. Természetesen mindenhol kínálnak harapnivalót is, de mi fogyasztani nem akartunk, hiszen a férjem vezetett, csak vásárlási szándékunk volt.
Ahova bementünk ott megkóstoltam kétféle bort is, fehéret és vöröset, de mint említettem, mi édes borokat iszunk, és ezek nem igazán feleltek meg az ízlésünknek. Így bort nem is kértünk. De azért, hogy ne legyen szomorú a tulajdonos, és mert árult borlekvárt, azt vettünk egy üveggel.
Állítólag kiváló grillezett húsok, sajtok és vadhúsok mellé. Mi ez utóbbit nem fogyasztunk, de a grillezett húsok, sajtok azok szerepelnek az étlapunkon.
Aztán persze sikerült az egyik pincében muskotályos bort is vennünk, és az nagyon kellemes ízű nekünk is.
Ezeket is Villányban láttuk:
És egy igazából vicces kép. Talán ez volt az egyetlen hely, ahol ki voltak téve padok, asztalok, és ahol meglepően sokan fogyasztottak. Hogy akkor miért vicces? Nos, mert ez itt egy söröző a boros pincék között.
Innen Villánykövesdre vezetett az utunk. Korábban sosem hallottunk róla, és mióta jártunk ott nem is értem miért nincs a turista programok között, amikor ilyen érdekes a boros pincék sora:
Nem, nem emeletes pincék. Csak közvetlenül az alsó sor felett van a felső sor utcája, és így innen úgy tűnik, mintha emeletes pince sor lenne.
Itt egyetlen egy pince sem volt nyitva. De értem, hiszen mint mondtam semmi nem vezet oda, egyetlen tábla nincs kitéve sehol, még az sem, hogy merre van Villánykövesd. Mi is csak azért mentünk, mert ahol a borlekvárt vettük megkérdeztük van e még valami szép pincesor, amit érdemes megnézni. De út közben volt hogy megálltunk és megkérdeztük jó felé megyünk-e. Maga az út minősége is hagy némi kívánni valót maga után. De egyetlen tábla nem mutatta, hogy merre tartunk.
Miért nem táblázzuk ki azt ha valahol van valami szép, érdekes látnivaló? Miért nem vezetjük oda a turistákat? Miért nem nyitunk ki egy négy napos ünnepnapon, hogy a táblákkal oda vezetett turisták vásároljanak, pénzt költsenek? Nem kell a pénzük? Vagy miért? És ez általános jelenség, az elmúlt évek során számos alkalommal megtapasztaltuk sajnos.
Mi is csak kb. 5-10 percet töltöttünk itt, hiszen a pincéket kívülről végignézni ennél több időt nem igényelt. Tény, a felső sorra nem másztunk fel, de zárt ajtókra ott sem voltunk kíváncsiak.
Viszont ami pozitív, hogy szinte minden faluban van játszótér és egészen jó minőségűek. Talán ez azt jelzi, hogy nyáron legalább számítanak vendégekre, és gyerekekre is. Mert félek ennyi apróság nem feltétlenül van egy ilyen kis településen.
Innen visszafelé indultunk, mondván megyünk Siklósra, és útközben még lesz egy szobor park is. Ez a kiállítás állítólag a világ minden tájáról érkező szobrászok műveit állítja ki. Kivételesen ki van táblázva, szóval meg lehet találni. Cserében egy totálisan rossz út visz fel, mert egy hegy oldalában van. Szinte nincs is út, talán murvával valamikor fel volt szórva, de mára az már a semmibe tűnt, kátyús, keréknyomos, vacak, meredek úton lehet feljutni. Már meg sem lepődtünk, hogy parkoló hely is alig akad, miközben autók szép számmal voltak. Ott a meredeken lavírozni ilyen rossz úton, hogy úgy álljon be valahova az ember, hogy senkit ne akadályozzon a forgalomban, nem egyszerű. De megoldottuk, akarom mondani a férjem megoldotta.
Ez a nagyharsányi szoborpark egyébként, ha valakit érdekelne. Igazából ennyi az egész, ill. többen körbe járták fent a valamikori kőbánya felső peremén. Mi kihagytuk.
De akkor most már tényleg irány Siklós. Azt szerintem mind tudjuk, hogy ott a vár az első számú látványosság. Kicsit nehezen, de eljutottunk oda is. A nehézséget egy feltúrt utca jelentette, és az, hogy a vár mellett parkolót nem találtunk. Viszont őseink sem autóval jártak fel, így visszamentünk, leparkoltunk és gyalog felmásztunk a várkapuig. Magába a várba nem mentünk be, hiszen ünnep nap lévén rengetegen voltak, és korábban már jártunk benne, inkább körbe sétáltunk a várfal mentén.
Csodás időnk volt, kellemes meleg, gyenge napsütés, így még el is üldögéltünk egy padon a vár alatt egy ideig. Nem mondom, hogy az idegenforgalom csúcsa a hely, és nem azért, mert a vár nem lenne arra méltó. Csak valahogy nekünk ez, egyre inkább úgy látom, hogy nem megy.
A vár előtti füves részen egy kedves, magát viccesnek gondoló középkorú férfiember nyílvesszővel lövöldöztette a gyerekeket. Tényleg mindent megtett, poénkodott a gyerekekkel, mosolygós volt, fogta a kezüket, hogy sikeresek legyenek a lövéseik, de mégis annyira gagyi volt az egész. De remek pénzkereseti lehetőség, hiszen mindezt nem ingyen tette. És egy-egy gyerek kb. 2 max. 5 perc alatt végzett.
Volt természetesen lovagoltatás is. A vár bejárata melletti területen. Egy kicsi és egy nagyobb póni. Ezeken is lelkesen lovagoltak körbe - körbe az apróságok. Az, hogy esetleg az egész vár körül elvigyék őket, és ne csak egy 4-5 m átmérőjű körben menjenek, valószínűleg csak az én köd fátyolos gondolatom. Bár ha ekkora körre mennének, akkor nem lehetne egy óra alatt annyi pénzt beszedni, mint így nagyjából 5-5 percnyi lovaglás után.
Nyilazós bácsinál lehetett fakardot is venni, ami egyébként lent a pénztárnál is megtalálható volt. Volt kávézó is, szintén a pénztár mellett, ami a lehető legrosszabb helyen van, csak úgy mellesleg.
De sehol egy vattacukor árus, vagy egy szendvics, egy pohár tea, vagy víz, vagy sör, vagy üdítő és sorolhatnám, szóval sehol nem volt egyetlen ilyen árus sem, és nem volt erre alkalmas valami szép épület sem. Pedig rengetegen voltak, és főleg kisgyerekes szülők, akikkel az ember nem kávézóba jár, bár nem tudom ott mit szolgáltak fel, mert én csak kávé illatot éreztem a környékén.
Megint sorolhatnám a kérdéseim, hogy miért? Miért vagyunk ennyire igénytelenek? Miért nem teszünk meg mindent, kulturált és szép formában, hogy a látogatókat, a turistákat kiszolgáljuk, elhalmozzuk mindennel, amit itt és ilyenkor biztosan örömmel fogadnának?
Azt, hogy a tavaly levágott faágak is ott korhadtak a sétáló út mentén már nem is említem. Hogy ezek a szép nagy füves részek, ahol hemzseghettek volna a piknikező emberek, ha lett volna hozzá pad és asztal, megint csak nem említem. És ott a fent említett igényes árusok is elfértek volna. De nem. Nem volt semmi.
Így hát egyetlen nap alatt, pár óra alatt letudtuk Villányt, Villánykövesdet, a nagyharsányi szoborparkot, és Siklóst is. Innen kifelé még megláttuk a dzsámit, így azt még gyorsan lefotóztuk.
Lenne mit hozzáfűznöm a jelenlegi politikai kép alapján, de szerintem hagyjuk most ezt. Legalább itt ne is kerüljön szóba.
Ám még csak igen korán délután volt, mikor már ez is megvolt nekünk, és Harkányba nem vágytunk vissza, hiszen ott még ennyi látnivaló sem akadt. Szálláson ücsörögni sem kívánkozott, ezért kitaláltuk, hogy akkor nosza, nézzünk át a szomszédos Horvátországba, és menjünk el Eszékre.
Sosem jártunk turistaként Horvátországba, mondjuk másként is csak úgy, hogy egyszer átutaztunk rajta kocsival, még igen frissen a háború után. Ezért semmit nem tudtunk semmiről, és a látogatás csak egy hirtelen ötlet volt.
A határnál kicsit hosszas volt a vizsgálat, mint régen, bár csak két kocsi állt előttünk. De ráértünk, szóval semmi gond.
Sok falun haladtunk át, és hát nem voltak szívet melengető települések. Bevallom tényleg semmit, de semmit nem tudok a horvát kultúráról. Ez nyilván az én hibám. Csak azt tudom, hogy bizonyos sportokban nagyon jók. Ez van, ezt látom a tv-ben. Így hát vártuk, hogy a falvakban meglátunk valamit, egy sajátos építkezést, vagy valami jellemző díszítő elemet, akármit. De nem láttunk semmi ilyet. Ám rengeteg összeomlott házat láttunk. Nem tudom, hogy ezek a háború miatt dőltek össze, vagy csak elhagyták őket, és az idő vasfoga végezte ki az épületeket, de szomorú volt látni. Sajnos nagyon sok elhagyott házat is láttunk. Délután három körül voltunk ott, és a házak többségén teljesen leeresztett rolók voltak, és láthatóan nem élt bennük senki. Gyanítom ezekből nyugatra menekültek el az emberek, ha nem is a háború, de az azt követő nyomor elől.
Aztán kiértünk már egy főútvonalra, és próbáltunk bejutni Eszékre. Ahogy nem ismerem a horvát kultúrát, úgy a nyelvet sem. Persze tanultam oroszul, így egy-egy szó azért érthető volt számomra, de a kijelzéseknél a szavak nem mondtak semmit. Így bár volt korábban is már egy tábla, hogy arra van Osijek .... és még valami kötőjellel, mi nem mertünk elmenni arra. Igen ám, de utána a gps a telefonban mindenáron fel akart vinni minket egy autópályára - gondoltuk mi. És mert annyira hirtelen mentünk át, ezért azt sem tudtuk fizetős-e az ilyen ott. Ill. arra azért emlékeztem, hogy aki a horvát tengerre megy nyaralni az mindig kalkulál az autópálya díjjal is, így igen csak be voltunk tojva, mert egy fillér idegen pénzünk nem volt, és amúgy is, hogy kell megvenni, hol kell megvenni, vagy fizetni a használatért? Gőzünk nem volt. Próbáltunk másfelé elmenni, de hiába, a végén csak kikötöttünk a gps által javasolt úton, amiről kiderült, hogy csak autóút, és semmi nem jelölte, hogy fizetős lenne. Ettől még sokkal jobban nem éreztük azért magunkat.
És onnan már pikk-pakk be is értünk a városba. Próbáltunk a központ felé haladni, nem volt egyszerű. Azt kell mondjam elég vadul és erőszakosan vezetnek az ottani emberek. Egy körforgalomba is bejutottunk, ami két sávos volt, ezeket alapból utálom itthon is. Befelé és kifelé is megszenvedtünk vele, de láttam olyat, amikor a behajtó autós konkrétan beállt keresztbe, mert ő a belső sávba akart menni, és ezzel lezárta teljesen a külső sávot. Elég ijesztő volt, de jelentem túl éltük.
Ahogy haladtunk a város központ felé láttuk, hogy bizony fizetős parkolók vannak. Na ekkor felmerült, hogy OK, de mi ugyan mivel fogunk fizetni, hiszen csak forintunk van, semmi más? Így hát megfutamodtunk a kihívás elől, és fogtuk magunkat eljöttünk a városból úgy, hogy el sem jutottunk az igazi központig, de legalább a neten olvasott "érdekességet", a keskeny nyomtávú villamost láttuk. Azt hiszem az ilyen idős embereknek, mint mi ebben semmi izgalmas nem volt, hiszen egy olyan szerelvény döcögött a síneken, amiken mi anno igen sokszor utazhattunk, mert hogy más nem volt. Sőt, ez még modernnek is számított a gyerekkori villamosok mellett.
Igen röpke horvátországi látogatásunk után már Harkány felé vettük az utat, ahol a tegnap már említett helyen megebédeltük az ölembe öntött kézműves burgonyát rántott szelettel, és férjem a pizzáját a rádobált ruccolával.
A sok kifogásom, értetlenségem ellenére azért ez egy egészen jól sikerült nap volt. És ekkor még lelkesen készültünk a következő napra, amit már pancsolósra terveztünk a bejelentett eső miatt.
Szóval folytatom még ...
