Közel két éve már, hogy először jártam Londonban. A közel 13 millió lakossal rendelkező főváros akkor nekem zsúfoltnak, káoszosnak, és túl gyorsnak tűnt.
Nem turistaként érkeztünk, hanem a gyerekeinket látogattuk meg és ők vittek el minket mindenhova. Ők már profin tudtak közlekedni, ezért nekünk nem kellett azzal foglalkozni hova mivel lehet eljutni. Lehet ez is okozta kicsit az elveszettség érzését akkor.
Aztán még ugyanabban az évben ismét eljutottam Londonba, de akkor csak egyedül mentem. A gyerekeim már nem tudtak minden nap velem lenni, így némi önállóságra is kényszerültem, még ha nem is vállaltam, hogy egyedül bemenjek a belvárosba, mert hogy ők London déli részén élnek, de a környéken azért tettem egy-két kisebb sétát. Ekkor is jártam persze London belsőbb részein is, remek csajos utazásokon, amikor már kifejezetten élveztem, hogy akár órákon át is buszozunk. Egy-egy buszjáraton akár 50 megállónyit is mentünk és nagyon élveztem ezt a fajta városnézést.
Azt hiszem ekkor éreztem először úgy, hogy szeretem Londont. Élvezem azt a teljesen más világot, amit ott találok.
Majd most február végén ismét volt szerencsém Londonba látogatni. Ám most teljesen magunkra voltunk hagyatva, és a férjemmel kettecskén kellett eljutnunk mindenhova, ahova csak akartunk.
A környéket már ismertük, ez nem jelentett kihívást, max. nekem a sok gyaloglás.
Ám ha London szívébe vágytunk, vagy akár Londonon túl, oda nekünk kellett megtalálni a közlekedést, az útvonalat. Igen, nem is tudom hogy éltek anno Google nélkül, mert mindig úgy indultunk el, hogy előbb kitanulmányoztam merre hova mivel. Sőt, ha kellett a városban is hozzá fordultunk, mert hazafelé már ritkán néztem meg előre hogy fogunk közlekedni.
De, és itt jön az, amiről valójában írni akartam. Lehet szakmai ártalom is, hiszen közlekedés szakos közgazdászként végeztem. Szóval az a szervezettség, amit a londoni közlekedéssel kapcsolatban tapasztaltam, szerintem nálunk 100 év múlva sem fog tudni működni.
Elképesztő mennyiségű busz járat, megspékelve villamossal, metróval és vonattal, amelyek ott is mind bevisznek a belvárosba, még sem áll egész London sorompókra várva. Elvileg talán troli is van, bár én azt nem láttam.
Szóval nincs olyan hely a városban, ahova ne lehetne eljutni tömegközlekedéssel.
A buszok szinte 50 m-ként állnak meg. Ezért megy némelyik olyan rettentően sok megállót. Aki már rajta ül, lehet nem igényelné ezt a sok megállót, de amikor fel vagy le kell szállni, akkor bezzeg örül neki mindenki.
A buszok megállóiban sok-sok információs tábla van. Útvonalak, megállók, menetrend. És nem, egy sem hiányzik, nincsenek összetörve a táblák, nincsenek leszaggatva a műanyag mögé rejtett feliratok. Minden ott van, ahol lennie kell. Érthetően, kiolvashatóan tájékoztatva az utasokat.
Van ahol 3 megálló is van egymás mögött, mert annyi busz jár arra, hogy nem férnének el egy megállóban, pedig egy-egy megálló így is fogad 6-9 különböző buszt.
Nagyon sok megállóban van elektronikus tájékoztatás, folyamatosan jelezve melyik busz várható legközelebb, mikor fog érkezni, hova megy tovább. És mindez 8-10 járatról frissül folyamatosan.
A buszra felszállva ugyanez az elektronikus tábla működik állandóan, és jelzi milyen buszon ülünk, mi a végállomás és melyik megálló következik. Szinte megállás nélkül beszél is a busz elmondva mindezeket. Ha tudja az ember hol kell leszállnia, akkor eltéveszthetetlen a dolog, kivéve ha elalszik a kedves utas.
És akkor az extrák: mi végig minden járművön a sima bankkártyánkkal utaztunk. Volt közte számos vonat, double-decker és sima kis busz, metró és én még villamoson is utaztam.
A buszokon felmutatom a sofőr melletti csodamasinának a bankkártyámat, pittyen egyet, zöld és már mehetek is beljebb.
Jól tudom, hogy nálunk már az x+n-dik programot próbálgatják, hogy lehessen elektronikus jeggyel utazni?
Minden buszon kijelölt hely van a babakocsinak. És minden, mondom minden busz olyan alacsony, hogy simán felgördítik rá a kismamák a babakocsit. Egy buszon max. kettő fér el, de mindezt ilyen egyszerűen. Nem kell senkit megkérni, hogy segítsen felemelni a kocsit a gyerekkel együtt, nem kell küzdeni, hogy a buszon megálljon a kismama. Semmi, felgurul, beáll a helyére, majd legurul.
Minden buszhoz van rámpa. Igen, a kerekesszékeseknek. Ha kerekesszékes áll a megállóban, a sofőr kiszáll, leengedi a rámpát, felsegíti rajta a kerekesszékest, rámpa vissza és már megyünk is tovább.
Ez lenne a normális, de nekem ezek teljesen extrém dolgoknak tűntek. Ha rosszul látom mondjátok, mert ezer éve nem tömegközlekedek, csak olvasok róla.
Vonat - eleve úgy enged be az állomásra, hogy be kell mutatni a bankkártyát, Oyster kártyát, vagy a megvásárolt jegyet, és csak ezek után nyílik a kis kapu. Kifelé detto. A vonatok profin kijelezve az állomásokon. Hatalmas táblák, rajta mikor és honnan indul egy vonat, aminek megadják a végállomását, és alatta felsorolják az összes megállóját.
Jól tudom, hogy nálunk kiírják, hogy Bp-Sopron és az összes többit valahonnan kitalálom?
Vonat szintén alacsony padlós, babakocsi simán felgördül. Kerekesszék rámpát kap. Ott van az állomáson, és a vasutas beilleszti, kerekesszékes felszáll, vasutas kiszedi a rámpát, felakasztja az állomáson, és már mehet is vonat. Ja, és a peronra lifttel jut el a kerekesszékes, mert mindenhol van lift. És a beengedő kiskapuk között is mindenhol van kétszárnyú, ahol be tudnak jutni kerekesszékkel is.
A vonaton folyamatosan bemondják hova megy, hol fog megállni. Mi több, közli a mozdonyvezető, hogy Welcome on board és bemutatkozik. Akkor is, ha London külvárosából bemegyek a belvárosba. És természetesen megállás nélkül megy az elektronikus kijelzés is. Ha valami extrém helyzet van, pl. hogy a 8 vagon egy állomáson majd szétválik és kétfelé megy tovább, akkor ezt is állandóan mondják, és írják. Oly annyira, hogy azt is bemondják a végén, hogy épp melyik vagonban vagyok, mert ugye ki a fene számolgatja az állomáson, hogy hányadik kocsiba száll fel.
A vasútállomások sem csendesek, folyamatosan mondják be, hogy mikor érkezik vonat, hova megy, hol áll meg, és minden egyebet is, amit tudni kell. Tudom, ilyen nálunk is van. Nekem a magyar az anyanyelvem, és én sokszor még a mai napig sem értem, hogy mit mondanak be a hangosbemondókban, annyira torzít. Az angol messze nem az anyanyelvem, de mindent értettem, amit bemondtak. Akár az állomáson, akár magán a szerelvényen.
Metró - féltem tőle, mert azt mondták nagyon nagy a hálózat, és könnyű benne eltévedni. Nos, mindössze egyszer mentünk metróval, de azt simán kiviteleztük. Az én félelmem miatt ugyan többször is megkérdeztük, hogy jó vonalat választottunk-e, de igen. Nem lehetett eltévedni. Jelzem a bejáratnál itt is, ahogy mindenhol, áll egy asszisztens, akit szintén megkérdeztünk. Előkapta a kezében lévő metrótérképet és elmutogatta rajta, hogy merre hogyan jutunk el oda, ahova akarunk.
Gond nélkül célhoz értünk.
Ám a legnagyobb meglepetés a villamoson ért. Képzeljétek el, adott egy villamosmegálló. És mivel a villamosnak ott is minden ajtajánál fel lehet szállni, így nem megoldható, hogy csak a vezető mellett legyen kis masina, amin keresztül ki kell fizetni a menetdíjat. De ettől még nem raktak minden ajtóhoz ilyet, sőt. A pittyegő masina a megállóban van. Nem, nem zárt megálló. Olyan mint bármelyik nálunk is. A várakozó emberke szépen oda ballag, pittyeg a kártyájával, majd felszáll a villamosra és ennyi. A masina nincs széttörve, működik, és alapvetően mindenki használja is.
Ez nekem már maga a sci-fi.
Volt szerencsénk ellenőrhöz is. Ő rendkívül udvariasan érkezik, és kéri hogy ellenőrizhesse, fizettünk-e. Van nála egy kis masina. A bankkártya fölé tartja, és két pillanat múlva közli hogy nagyon szépen köszöni és további jó utat kíván. Igen, működőképes masinája van, ami le tudja olvasni még a bankkártyáról is, hogy azt használtuk közlekedés fizetése céljából. Mindezt egy majd 13 milliós nagyvárosban, ahol szerintem több ezer különféle közlekedési járat van. És működik, hiba nélkül, tökéletesen.
Természetesen ott sem tökéletes minden. Kimaradnak buszjáratok olykor, vagy éppen sztrájk van, de azt is már két nappal előbb láttuk kiírva a vasútállomáson. Hazafelé jöttünkben három vonat is kimaradt, ami a reptérre vitt volna, de a negyedik is ott volt kb. 15 percen belül, és mivel a reptérre az ember jócskán rátartással indul, nekünk nem volt gond. Nyilván, ha munkába megy az ember, vagy már hazafelé tart, ez nem esik olyan jól.
Találkoztam újságcikkel, amiben megírták, hogy a tavalyi év volt a legrosszabb vonatközlekedés szempontjából, mert az elmúlt 10 évben tavaly késtek a legtöbbet a vonatok. Tényleg, szinte egy sem érkezett pontosan, de egyrészt kiírják folyamatosan, hogy mikorra várható, így nem csak bambán vár az ember, másrészt a reptéri utazáson kívül 1-2 percnél többet nekünk egyik vonat sem késett.
Tény, a két hét alatt, ketten közel 60 ezer forintot költöttünk közlekedésre. De ebben benne van két utazás Londonon kívülre is. Ha azt levonom, akkor még a 40 ezret sem éri el, amit elköltöttünk közlekedésre, úgy, hogy a forint fedezetű bankkártyánkról folyamatosan fontot vontak le.
Nem mondom, hogy kevés. De ha figyelembe veszem a megtett utakat és azt a szolgáltatást, amit kaptunk a pénzünkért, nyugodtan mondhatom, hogy nem volt drága. Ja igen, és mi az egyszerűbb, gyorsabb útvonalakat választottuk, azaz leginkább a vonatot, ami a legdrágább. Ha buszozik az ember Londonban, akkor napi limit is van, amit ha túllép, akkor onnantól már ingyen közlekedik tovább. Szóval az nyilván sokkal olcsóbb lett volna, ha mindenhova busszal megyünk.
Azt hiszem ennyi. Tiszta járművek, pedig ott a vonaton mindenhol esznek, isznak. Használható mellékhelyiségek a vonaton. Egészen más világ. És én szinte mindig mindenhol le is tudtam ülni.
Tény, ahogy mondtam az elején, közlekedést tanultam az egyetemen. De nem foglalkoztam soha városi tömegközlekedéssel a diploma megszerzése után. Így azt hiszem simán mondhatom, hogy egyszerű emberként jöttem-mentem Londonban, és ennyi különbség tűnt fel. Vajon, aki ezzel foglalkozik miért nem próbálja ki? Miért nem megy el két hétre pl. Londonba és utazgat. Lehet többet tanulna belőle, mint millió rendkívül sokba kerülő tanulmányból.
Ha bármit rosszul tudnék és ezért negatívan véleményeztem a budapesti tömegközlekedésről, beleértve a vonatokat is, akkor elnézést, valóban nagyon régen nem közlekedek Budapesten BKV-val. De amiket olvasok és hallok erről, attól tartok nem állítottam valótlan dolgokat.
Így hát azt kell mondjam, mostanra még jobban megszerettem ezt a hatalmas várost, és már a közlekedés sem riaszt benne. Menjetek, nézzétek meg!
