Azt már tudjátok, hogy a rozsnyói vár örökre a lelkemen szárad, mert nem másztunk fel a dombtetőre, megnézni.
De van Brassótól nem túl messzire még két vár, kastély.
Amiről először szeretnék beszélni, különleges palota. Sokáig nem volt látogatható, mert Ceausescu saját nyári palotája volt. Nem csak a közvetlen környékét védték, szóval meg sem lehetett közelíteni. Aztán az egyik székelyföldi nyaralásunk alkalmával megláttuk a táblát a Bucegi havasok alatt autózva: Castelul Peles!
Több se kellett, azonnal a tábla iránymutatása szerint mentünk tovább, hogy ezek szerint már látogatható. Hosszú, elhanyagolt úton jut fel az ember a parkolóig. Talán azóta már azt is rendbe tették. De ami utána az ember szeme elé tárul, az olyan, mint egy képeslap.
Nem értek az építészethez, és bár van néhány stílus amit felismerek, fogalmam sincs, hogy a Peles milyen stílusban épült. Nekem olyan, mint egy igazi tündérmese palotája.
A XIX. szd. végén épült, és a román királyok nyári rezidenciája volt.
Az első olyan palota, amely teljes egészében elektromos árammal volt ellátva. 160 szobája van és több, mint 30 fürdőszobája. A kastélyban a kezdetektől központi fűtés volt. Hatalmas rácsokkal fedett légbefúvók vannak a termekben. Mi több, háziasszonyok figyelem, központi porszívó is volt.
Értékes képtár és egy csodás fegyverterem is található benne, amely 4000 darabos XIV.-XVII. századi fegyver gyűjteménynek ad helyet.
Csodálatos szépségű fafaragások és ólomüveg díszítések találhatóak a palotában. Rögtön a bejáratnál a lépcső feljáró és az egész fogadó rész nagyon sok különböző fajta fából lett kifaragva.
Jártam már Bécsben a Schönbrunn-ban, jártam a gödöllői Sissy Palotában. Mindegyik szép valóban, mindegyik rendkívül gazdag. Ám bevallom nagyjából a harmadik szoba után már mindig nagyon untam az egészet, és alig vártam, hogy kiérjek belőlük. Mégpedig azért, mert szinte teljesen egyforma minden szoba, kivéve a színeket. Van sárga szoba, kék szoba, zöld szoba, és így tovább.
A Peles palota azonban egészen más. Ami látogatható volt, mikor ott jártunk, minden egyes szoba, terem teljesen eltér egymástól, úgy funkciójában, mint díszítésében.
Van ugye a fegyverterem, amit már említettem. Van egy gyönyörű étkező.
Van könyvár, különböző fogadó termek. Van a palotának saját színházterme is, ahol mozizni is lehet. Van zeneterem.
Minden szoba másféle bútorokkal van berendezve. Van mór stílusú, van kínai, van egyiptomi és még sok-sok más. Van egy fogadó terem ahol intarziás asztalok vannak, na nem fából, márványból készítve.
Az egyik szobában indiai bútorok vannak, benne egy álom szép ülőgarnitúrával, ami ébenfából lett kifaragva. Olyan, mint egy csipke. Három nemzedék készítette.
Csodálatos freskók, fafaragások, Szebbnél szebb kazettás mennyezetek. Nincs két egyforma.
Elképesztő gazdagság és szépség.
A folyósok falait velencei tükrök díszítik. Velencéből, hajón és szekéren vitték őket a palotába. Muranói üvegből készült kristálycsillárok, szintén ezen az úton érkeztek.
Szóval egyik ámulatból a másikba estünk. Egy kedves barátunk, aki velünk volt, mondta azt, hogy ő járt Versailles-ban is, de ez messze szebb, mint az volt.
Találtam egy videót, nézzétek végig, megéri.
A Peles palota egyébként a Bucegi aljában, Sinaia-n található. Érdemes elmenni odáig. Óriási élmény lesz.
A Bucegi másik oldalán egy újabb kis ékkövet találunk. Ezt is imádom. Többször jártam itt is, és ez a kastély az, amire azt mondom, ebben tudnék élni. Egyébként az összes többivel úgy szoktam lenni, hogy igen, szép, meg minden, de nem érezném magam jól egyikben sem, ha ott kellene élnem. A Bran kastély, vagy ahogy itthon ismert Törcsvár azonban abszolút élhető. Drakulához természetesen semmi köze, de remek reklám, jól eladható vele. Pedig szerintem ez a kis kastély önmagában is csodás.
Még a XIII. szd. legelején épült. Történelmi nagyjaink közül sokuk neve köthető össze ezzel a várral.
Elég meredek és hosszú lépcső vezet fel a várba, de védelmi szerepe volt, így magasra épült. A várban egy tüneményes kis udvar fogad minket.
És persze be lehet járni a palota aprócska szobáit, izgalmas, titkos átjáróit, eldugott lépcsőit. Sétálhatunk a belső erkélyen. szerencse pénzt lehet dobni az udvaron lévő kútba.
Imádni való az egész.
Sajnos, bár a közvetlen környéke szépen karbantartott, de a bejárat előtt a szokásos bazár vert tanyát, és minden Drakuláról szól. De mondom, semmi közük egymáshoz. Csak reklámfogás hozzá kötni ezt a tüneményes kis várat.
Erről is találtam egy videót, angolul tudók előnyben.
Ugye, hogy érdemes kicsit kimerészkedni a Kárpátokon túlra?
Talán nem lesz meglepő, hogy természetesen Törcsvárba is eljutnak a könyvem szereplői.
"Átvágunk egy szép parkon, majd fel kell másznunk egy csomó lépcsőn, és megérkezünk a kastély bejáratához. Hófehér falaival már kívülről is gyönyörű az épület, és meglepően jó állapotban van. A kapun belépve aztán tényleg elfog az ámulat:
- Hiszen ez fantasztikus – sóhajtok fel. A kastély belső udvara ember léptékű. Kicsi, apró teraszokkal, feneketlen kúttal, és számtalan bejárattal. Ha feljebb nézek, balkonokat láthatok körbe futni a vár belső falán. Meseszép!
- Isten hozta Törcsvárában királynőm! – bókol Csaba.
- Azt hiszem ez annyira kedves, hogy akár élni is tudnék benne. Pedig egyébként sosem vágytam sem palotában, sem valami régi várban élni – mondom döbbenten Csabának.
- Igen. Én is mindig ilyennek láttam. Gyere, menjünk be! Belülről is tetszeni fog – és már fogja is kezem és húz maga után egy ajtóhoz.
A palota belülről is épp olyan apró, mint az udvara. Kicsi szobái, keskeny csigalépcsői, számtalan loggia-ja – varázslatos. Tele van titkos ajtókkal, és mindenféle rejtett járatokkal. Sajnos hamar a végére érünk a látnivalóknak, de az udvaron még elidőzünk néhány percet."
Ezzel mára is elköszönök tőletek. Legyen szép estétek.
