Egész nyáron a ház mögötti kertünkkel voltunk elfoglalva. És azt amennyire tudtuk, és ahogy láttátok rendbe is raktuk. Lesznek még akciók, talán nem is kevés, meg még látványos is, de marad ott jövőre is munka, már csak hogy ne unatkozzunk a következő nyáron se.
Igen ám, de van nekünk egy kertünk a ház előtt is. Erről eddig még sosem esett szó. Ez egy háromszög alakú terület, kb. 20-25 m2 lehet, ha jól számolom.
Tavasszal már próbáltunk némi rendet vágni itt, de mivel zsúfolásig van teleültetve mindennel, ezért úgy döntöttünk megvárjuk a nyarat, hogy hol mi nő és majd ősszel rendbe tesszük.
Azért tavasszal is megejtettünk egy-két dolgot itt, úgy mint kicsit visszavágtuk a már nagyon öreg, és elkopaszodott orgonabokrokat. A háromszög alakú kert közepére volt ültetve 3 tuja, közöttük volt egy tiszafa, és még mellettük egy ezüstfenyő. Ezek konkrétan egymásba nőttek, és bizony a két nagyobbik tuja már a ház tetejéig ér. Állítólag törpének vásárolták őket anno.
Na, a harmadik tuja, ami a ház felőli oldalon volt kisebb volt és nem is volt szép formájú, ezért bizony azt kivágtuk még tavasszal. Én akkor még azt reméltem, hogy a középen meglévő tiszafát kimentjük és mivel még fiatalnak tűnt, ezért átültetjük a hátsó kertbe.
Nos, miután a tuja kikerült mellőle, kiderült, hogy szerencsétlen tiszafának csak a legtetején voltak zöldellő ágak, egyébként teljesen halott. Így sajnos esélye nem volt annak, hogy megmentsük.
Viszont legalább a kert közepe némileg felszabadult és eljutottunk szegény ezüstfenyőig, aminek befelé egyáltalán nem voltak ágai, max. elszáradva, hiszen a sok-sok előtte lévő cserje nem engedte fejlődni. Pedig az utca felől nézve egy szépséges fenyő.
Így tavasszal igyekeztünk szabaddá tenni neki is a helyet, hátha majd kicsit erőre kap. Egyúttal a környezetében lévő cserjéket is megvágtuk, amennyire csak tudtuk.
Egy fontos tény. Ez a kertrész keleti fekvésű, így csak kora délelőtt kap napfényt. A két hatalmas tuja és fenyő miatt a növények többsége olyankor sem.
A három tuján, a tiszafán és a fenyőn kívül ezen a kicsi helyen még van több, mint 10 nagyra nőtt cserje. Ezek szegények nőnek, ahogy tudnak, egymásba gabalyodnak, elszáradnak az ágaik, nem tudnak teljes szépségükben pompázni. Reméltük, hogy el tudunk innen vinni cserjéket a hátsó kertbe, de valójában egyik sem fiatal növény, így erre nem igen volt és van esély.
A beültetett terület sűrűségére egy jellemző, hogy nagyon komoly eső kell ahhoz, hogy elérjen a földig a víz.
A cserjék közül van ami több példányban is megvan, van ami kúszó növény, de a környező növények a támaszai, amikre felmászhat, így pedig egyiküknek sem jó.
Van egy sor, ahol 6 cserje van közvetlenül egymás mögött és a végén még az ezüst fenyő.
És még nincs vége. Mert vannak még évelő virágaink is. Igaz sajnos virágozni nem igen tudtak, hiszen esélyük nem volt arra, hogy napfény érje őket.
Ezeket szeretném majd kimenteni innen, de idén már nincs hova ültetnem. Így majd megjelölöm melyik hol van, és tavasszal napfényes, nyílt térre kerülnek majd, hogy teljes pompájukban virágozzanak.
A szomszéd melletti kerítésnél van olyan valamink, ami kb. derékig érő erős cserje törzs volt tavasszal, ebből nőtt a nyáron legalább 3 m magasra egy még mindig nem tudjuk mi, de inkább faszerű volt, mint cserje, viszont leveleken kívül semmi nem lett rajta, virága nem volt, ellenben teljesen felzabálta a szövőhernyó. Így ezt már korábban levágtuk derékba és természetesen kikerül majd a földből.
Ugyanezen a területen van még két orgona, az egyik már nagyon régi és ezer hajtása bújik ki a földből. Van egy jázminbokor. És tele van a föld tulipánhagymákkal. Na, ezek legalább szépségesen nyíltak tavasszal.
Ugyanitt van még egy nőszirom is, ami hófehér, és ezáltal elég különleges.
Valamikor a tuják között sziklakert lehetett.
De sajnos ez nem is látszik itt.
A tuják mellett van a gázóránk. Meg sem lehet közelíteni a bokroktól, és mert teljesen benőtte a talajt a kék meténg és a gyöngyvirág. Ezek alapvetően szépek és klasszul fedik is a talajt, de a gázórát elérhetővé kell tenni.
Hát azt hiszem nagyjából vázoltam a jelenlegi helyzetet, ill. hogy tavasszal mit csináltunk. Ja igen, a kerítés melletti orgonába teljesen benőtt egy drótháló, azt még felszámoltuk akkor, bár nem volt egyszerű.
Alapvetően kintről ez a kert az ami látszik, valahogy mégis ez maradt mostanra rendbe tenni. Az egyetlen dolog ami látványosabban történt, hogy a kerítés egy részét már lefestettük, ill. a régi, elkorhadt pad helyére új került, természetesen frissen festve.
Igen, az utcán is vannak növényeink, de azokat nagyjából sikerült már rendbe tenni. Ott is két orgona bokor az, amivel még foglalkozni kell.
Szóval most neki fogtunk, jobban mondva a férjem neki fogott ennek az előkertnek. Én sajnos épp nem vagyok a topon némi vírus okán, így csak olykor kimegyek, kiadom az "utasításokat", mit hogyan :D és ő meg csinálja.
Van külön kerítés a kert előtt. Gondoltuk felszámoljuk, mert minek, de mivel komoly betonalappal rendelkezik, így megmarad.
Első lépésként egy lonc felszámolásra került rögtön itt, mert hogy abból van egyébként még egy a további részen, és az sokkal szebb is volt nyáron, valamint ez itt mindig belógott a bejáróra, így egész nyáron vagdaltuk vissza. Ráadásul mögötte van a már említett gázóra.
Közvetlenül a lonc mögött, ami így kikerült - bár egy hajtást megmentettünk az egyik szomszédnak - van egy japán birs. Őt visszavágjuk, megfiatalítjuk. Így jövőre szépséges lesz, bár lehet virága csak rá egy évre lesz újra, de sebaj, a lényeg, hogy ne 3 m magas, kopasz ágai legyenek, hanem szép zöld és tömött legyen.
A tuja és a két bokor közötti részről kimentésre került a meténg jó része, és elültettük a hátsó kertben a fenyők mögé. Ott ideális helye lesz. Nem kell füvet nyírni, viszont szépen befedi a talajt és még virágzik is.
A gyöngyvirágok egy részének is ez lesz a sorsa, mennek a hátsó kertbe, és ott tobzódhatnak.
A tuja aljából levágásra kerülnek ágak, mert nagyon el vannak száradva, és mert útban vannak a gázóra felé.
Aztán ha végre felszabadul a gázóra, akkor kap egy járdát, amin be lehet majd hozzá jutni.
Jelenleg ez a fázis zajlik. Aztán majd haladunk tovább. Remélem akkor már aktívabban tudok segíteni.
A tervek szerint a tuják alsó ágai levágásra kerülnek, és belülről is mindent levágunk, amit elérünk és teljesen száraz.
A hat egymás mögötti cserjéből ritkítás lesz. Olyanokat akarunk kiszedni, amiből van máshol, és ezért elég annyi, ill. a támasz nélküli futóakácot. Ezért fáj a szívem, mert imádom, de nincs hova hajtást ültetni, ahol ne okozna gondot az, hogy fut, hogy támasz kell neki, hogy ne másszon át a szomszédba.
A kerítés mellől azt hiszem a lila orgona teljesen kikerül, mert nagyon öreg, a falat is karistolja, és mert már a virága sem volt igazán szép, ami virága egyáltalán volt. A fehér fiatalabb, de igazából inkább a jázmint választanám, és szinte közvetlenül egymás mellett vannak elültetve.
Egyelőre ezek a tervek.
A megmaradó cserjék mind megfiatalításra kerülnek, hogy végre teljes szépségükben tobzódhassanak a következő években.
Talán még a sziklakertet is újjá tudjuk építeni, és akkor abba majd kerül egy-két új növény is, aminek jó lesz az a hely.
Így hát a saját "dzsungel" felszámolása elindult. Remélem ez is sikeres lesz, és ami marad az mind-mind gyönyörű lesz, és öröm lesz rájuk nézni.
