Kolozsvári barátunk régóta hív minket, hogy látogassuk meg az új házában, ami a hegyek között van, az Aranyos Beszterce partján. Sokáig halogattuk, mert több, mint 500 km-re van tőlünk és ebből a fele út már Romániában, ahol bizony a közlekedési kultúra nem túl jó, és a korábban általunk járt és ismert utak sem. Idén azonban úgy döntöttünk, legyen, menjünk és útközben egy éjszakát megszállunk valahol.
Szaplonca régóta csak emlegetett hely nálunk, ahol az ún. Vidám temető van, de mivel igen északon van, és eddigi utazásaink során sosem esett útba, ezért mindig kimaradt. Most viszont az utunk pont arra vezetett. Így ott próbáltam meg szállást keresni.
Ezzel kapcsolatban is voltak averzióim, mert sajnos korábban egy-egy szállás Romániában, hát hogy is mondjam, messze az igényeink alatt volt, kivéve egy helyet, ahova korábban sok éven át visszajártunk.
De végül is találtam egy szállást, amit le is foglaltam egy éjszakára.
Végül elérkezett az indulás pillanata. Az unokahúgom is jött velünk, így hárman indultunk útnak.
Az első meglepetés az volt, hogy a határon majd egy órát kellett várnunk. Ilyenben már nagyon régen nem volt részünk, de talán a sok nyaralni igyekvő ember miatt alakult ki a sor Csengersimánál.
Miután végre átléptük a határt, és megvettük az útdíjra szóló matricát is, elindultunk Szaplonca felé.
És már jött is a második meglepetés. Remek utak vártak minket. Frissen aszfaltozva, vagy éppen tökéletesen kijavítva. Ráadásul ezen az északi részen a forgalom sem volt vészes. Így azt kell mondjam, hogy kifejezetten kellemes utunk volt.
Délután három óra magasságában érkeztünk meg Szaploncára, ahol megkerestük a szállásunkat, ami szinte tökéletesen szemben van a temetővel. Kívülről szinte azt mondanám, hogy jaj, anyám nem ilyen lovat akartam.
Na de ha beljebb megyünk, mindjárt más a hangulat.
Ez konkrétan a mi szobánk volt. Tiszta, kellemes, és teljesen rendben volt.
Miután megkaptuk a szobánkat, azonnal elindultunk a temetőbe, ahol rengeteg turista volt, és persze az egész környéke tele volt mindenféle árusokkal. Rengeteg hímzett ruhaneműt, szövött szőnyegeket és egyéb népi tárgyakat lehetett kapni, de ez minket annyira nem hozott lázba.
A temető érdekessége, hogy valamikor egy fafaragó olyan fejfát készített, amin vicces leírások vannak, valamelyest versbe szedve az elhunytról. Aztán ez oly annyira megtetszett mindenkinek, hogy azóta az egész temető ilyenekkel van tele. Alig egy-két olyan síremléket láttunk, ami a hagyományos kő, márvány borítást kapta.
Sajnos, bevallom, bár a férjem fordítgatta a feliratokat, de mivel mind románul van, így annak aki nem beszéli, sőt olvassa a nyelvet, azért messze nem annyira izgalmas, mint vártam.
De este kaptunk a szállásadónktól egy fotó albumot a temetőről, és abban magyarul is le voltak írva a feliratok.
Miután a temetőben kisétáltuk magunkat, elindultunk egy kolostorhoz, amire a szállásadónk azt mondta, hogy tőlük 1 km-re van.
Meleg volt, és mi tagadás, mivel én egész nap ülő munkát végzek, így nem tudok sokat gyalogolni, voltak bennem kétségek, de gondoltam, hogy azért 1 km nem fog ki rajtam.
A főútnál találtuk az első táblát ami jelezte, hogy merre lesz a kolostor. Azért már odáig is menni kellett pár száz métert, és ott a táblán azt írták 1 km-re van.
Hát legyen, menjünk. Ahol a főútról le kellett térnünk ott megint 1 km volt kiírva, pedig közben megint csak haladtunk mondjuk 100 métert.
Kellemes erdei ösvényen ballagtunk tovább, és egyszer csak jött egy tábla, hogy 500 m. Nem fokozom a feszültséget, ilyen tábla még legalább 1x volt.
Így ezt a kolostort a későbbiekben csak úgy emlegettük, hogy amelyik többször 500 méterre van.
Azért megérte a többször 500 m, mert igazán szép látvány fogadott minket. Húgommal mi felmentünk minden lehetséges lépcsőn, meg le is. Szóval jól körbe jártuk az egészet.
Ezután ballagtunk vissza a szállásunkra, hogy ajánljanak egy helyet ahol megvacsorázhatunk. Nem messze onnan volt egy kellemes kis étterem, kiültünk a teraszra és nagyon finom csorbát vacsoráztunk, némi söröcskével.
Vacsora után mikor visszamentünk a szállásunkra, a vendéglátónk nagyon kedvesen azzal fogadott, hogy ha érdekel minket, akkor megmutat egy igazi népi szaploncai szobát. Persze, hogy érdekelt. Ugyanabban az épületben, amiben mi is kaptuk a szobánkat volt ez a szoba is. Mikor beléptünk, nekem konkrétan leesett az állam.
Ebben a szobában nem lakik soha senki. Ami ágynemű látható, azt nem használja soha senki. Ám a huzatok valami olyan csodálatos damasztból voltak, hogy én még olyat nem is láttam.
A falon lévő szőnyegek anyáról lányára öröklődnek, és minden lány felrakja a saját sornyi szőnyegét.
Persze nem kell azt gondolni, hogy minek az egész, ha nem használják, mert azért a család jeles ünnepein ott ünnepelnek.
Bár tudom, hogy a férjem nem szeret fotókon szerepelni, de ezen még vannak dolgok amikről mesélni szeretnék.
Egyrészt a felső részen láthatóak az ortodox templomokra és hívőkre jellemző ikonok is.
Másrészt a tányérok. Több mint 100 db tányér van a falon. Természetesen nem használják őket, csak dísz. Amiért mégis meg kellett mutatnom ezt is, annak az az oka, hogy ebben a szobában patyolat tisztaság volt. Nem volt egyetlen porszem, egyetlen pormacska, vagy épp pókháló se semmin. A hófehér damaszthuzatok ragyogtak a tisztaságtól. És minden más is, mert azért volt még rengeteg dísztárgy, és régi edények, és nem is tudom még minden a szobában. Rá is kérdeztem, hogy ezt hogy csinálják, hogy így ragyog minden a tisztaságtól? Azt mondta a hölgy, hogy hát rengeteg munka.
Miután kellően kigyönyörködtük magunkat a szobában, kihívott minket az udvar hátsó részébe, és ott megmutatta, hogy fon a gyapjúból szálat, és az anyukája megmutatta hogy sző ebből szőnyeget, táskákat egyebeket.
Az új adatvédelmi meg ki tudja milyen törvények miatt az erről készült videókat nem merem ide feltenni, mert mindketten látszanak rajta, de érjétek be annyival, hogy érdekes volt, főleg a fonás. Szövőszéket és rajta szövést már láttam, de a gyapjúból történő fonást, vagy sodrást még nem.
Szívből ajánlom bárkinek a szállást náluk, mert tényleg kellemesek a szobák, tiszták, rendezettek és nagyon kedvesek a szállás adók is.
Pensiunea Ileana Sapanta - ha így rákerestek, akkor fel fog dobni sok lehetőséget, de a booking.com-t direktbe nem szeretném reklámozni.
És ezzel véget is ért az első napunk. Jó éjszakát, holnap találkozunk!
