Gondoltam ennek a témának külön posztot szentelek.
Ház keresésünk során, több mint 40 házat néztünk meg. Adott volt, hogy mennyi pénzt tudunk rászánni, de azért lakható, élhető, egyben lévő házat szerettünk volna. Tudom, nagyok az igényeink, de ez van. És végül is azért megtaláltuk, amit kerestünk, akkor is, ha van mire költeni ahhoz, hogy olyan szinten legyen rendben, ahogy mi szeretnénk.
A megnézett házak többsége katasztrofális volt. Szinte mind vályogból volt, vagy max. vert fallal, agyon repedezett épületek, és hasonlók. Az épületek anyaga nagyjából eleve predesztinálta, hogy milyen vizes helyiségek lesznek benne.
Láttunk egy házat, ahol pl. valami szűk átjárókon lehetett eljutni a konyháig, ami több lépcsőfoknyival volt egyébként a ház szintje alatt, és még rendes lépcső sem vezetett le, csak valami oda rakott dobogóféle. A fürdőszoba a konyhából nyílt, elképesztő állapotban. Még benézni is ijesztő volt.
Láttunk olyan házat, ahol a tornácos rész vége lett beépítve fürdőszobának. A kád valami igen apró dolog volt, keresztben rögtön, ahogy belépett az ember a helyiségbe. Szinte a kádba kellett belépni. Más nem is volt a helyiségben, és ez a kád is koszos volt, agyon kopott, szörnyedelem. A WC egy mellette lévő ajtó mögött volt elrejtve, szinte budi állapotban.
Voltunk egy vályogházban, ahol a konyha nem volt megközelíthető a házból, csak a nyitott tornácról, és természetesen abból nyílt a fürdő és a WC is. Állapota hasonló, mint a már említetteknek. Elképzeltem, ahogy télen, este, mondjuk -10 fokban bandukolok frissen fürödve, vizes hajjal a lakószobás részbe. Nem tetszett, amit magam elé vizionáltam.
Olyan házat is mutattak, ahol csak fürdőszoba volt, ám a WC az udvaron, régi budi képében.
Volt ahol teljesen szét volt verve az épület, így a fürdő és WC is, de ennek az állapotáról nem tudok mit mondani, hiszen felújítás alatt volt.
Általánosságban azt mondhatom, hogy a megnézett házak többségében rettentő állapotban voltak a fürdőszobák, WC-k, leginkább mind a konyhából nyílt, nyilván mert így egy helyen megoldották a víz vezeték, és csatorna problémákat, és a legtöbb házban a konyha nem volt megközelíthető a lakószobák felől, csak direkt az udvarról.
A meleg vizet szinte mindenhol valami ezeréves, agyonstrapált villanybojler szolgáltatta. A kádak leharcoltak, a mosdók töröttek, elképesztő színű és mintájú csempék, a padlókon jobb esetben mettlachi, de gyakran csak beton, vagy kő. Roppant kicsi helyiségek, amiknek a többségéről egyértelműen lerítt, hogy utólag lett valahogy odabiggyesztve a házhoz.
Tényleg, láttunk egy egyébként szép, igényes házat is, ahol a fürdőszoba szintén döbbenetes volt. WC szinte az ajtóban, beljebb a falnál kád, elé zuhanytálca betonozva.
Értem én, hogy a legtöbb házat már idős emberek lakták, akik kihaltak és azért árulták az épületet, és hogy anno nem épültek fürdőszobák WC-k a házakhoz. Értem azt is, pláne, hogy olyan hozzáértő magyarázta el, akinek teljesen megbízok a szavában, hogy a vályogházakban, vert falú házakban nem lehet, nem szabad a vízvezetéket bevezetni a falba, mert elég egy apró csőtörés, és a háznak annyi, meg hogy ezekben csempézni sem lenne szabad a fal miatt.
Szóval sok mindent értek, el tudok fogadni, de valahogy mégis egy elég elkeserítő állapotot mutatott nekem ez a sok ház a tisztálkodási szokásainkról. Ezek szerint ez ennyire nem fontos.
A gyömrői házunkban pl. mikor megvettük sötét barna csempe volt, sötétbarna káddal, mosdóval. A vízkő valami elképesztő módon tette pocsékká az egészet. A kád ott egyébkét olyan hatalmas volt, hogy egy bojlernyi víz nem töltötte meg, pedig 120 literes volt a bojler. Akitől vettük a házat, azt mondta, hogy csak egyszer engedik tele a kádat, és egymás után fürdenek le a benne lévő vízben. Hát! Erre mit mondjak?
És amiért ezt az egészet most leírtam, a mostani házunk fürdőszobája és WC-je. Szintén nem dicsekedhet. Tudtuk persze, hiszen láttuk, és mivel a ház többi paramétere megfelelt, ezért úgy gondoltuk, ezt majd megoldjuk. És így is lesz, bár nyilván igen sok pénzért.
Itt egy aprócska kád van. Mi tusolunk, a kádba talán be sem férnénk. Ám tusolni is csak trükkös mozdulatokkal lehet, mert minden útban van, a csap, a beépített szappantartó stb. Ahogy magamra engedem a vizet, azonnal fröccsen ki a kádból.
A kádban állandóan benne kell tartani a dugót féloldalra állítva a lefolyóban, mert egyébként az összefolyón át bugyog fel, ami a kádból lefolyik.
Mondjuk a fürdőszoba minden nap fel van mosva, ez is egy előny.
A mosdó alatt a lefolyó valami sosem látott módon van bekötve, szétvert falak ahova elvezetik a vizet.
Pedig van ám tusoló hely is, csak azt nem használták, ezért az csak van. Elé van beépítve a mosdó, ettől a tusolóba nem lenne egyszerű a ki és beszállás.
Itt is van százéves, csöpögő villanybojler.
És a kád miatt, a hatalmas bojler miatt az egész annyira kicsi, hogy szinte oldalazva kell benne közlekedni.
A WC külön lett választva. Egy ajtónyi szélességű az egész helyiség. És ebbe még benyúlik egy beépített porcelán papír tartó. A többit mindenki képzelje hozzá.
Már hívtunk hozzá szakembereket, akik majd szépen átépítik az egészet használható, szép helyiséggé. Sokba fog kerülni, még annál is többe. De mondom, ezt tudtuk, vállaltuk.
Csak megint felmerül, hogy vajon akik eddig itt éltek, azok hogy tudták ezt használni?
A képek NEM mutatják a valós helyzetet. És még így is az volt az egyik barátunk első kérdése, hogy mondjam neki azt, hogy nem a fürdőszoba színe és csempéje miatt szerettünk bele a házba. Megnyugtattam, hogy nem.
Folytatása következik, majd, ahogy alakul át használhatóvá, és széppé!
