Mielőtt tovább utaznánk még el kell mesélnem valamit. Szaplonca előtt még áthaladtunk egy falun. Avasújfalu a magyar neve, Certeze a román neve a településnek. Keressetek rá a neten, én is megtettem itthon és érdekes dolgokat olvasni róla.
Még életemben ilyen falun nem utaztam át, mint ez. Csak és kizárólag luxus házak vannak végig az út mentén. Mindegyik legalább egy emeletes, de van ami akár kettő is. Drága anyagokból készült, modern épületek. Rengeteg nagyon míves, az én ízlésemnek már túl csicsás, kovácsolt vas kerítés, kapuk.
Azt hiszem ez a ház viszi a prímet:
A ház oldal falain szobrok, domborművek vannak. Elképesztően túl díszített, de most nem az ízlés a kérdés.
Ember alig- alig látható az utcákon, de cserében a házak előtt luxus autók sorakoznak.
Hangsúlyozom, ez egy falu Románia északi részén.
Tegnap és ma kicsit utána olvastam. Egyrészt pl. kiderült, hogy a faluban nincs vezetékes víz és nincs szennyvíz elvezetés sem, mert bár a rendszer megvan, de valami miatt nem tudják beüzemelni - legalább is egy két évvel ezelőtti cikk szerint.
Aztán az is kiderült, hogy a házak jó része belülről nincs is befejezve, csak kifelé fontos a látvány.
Sok ház nincs berendezve.
És igazából szinte csak idős szülők élnek a faluban, természetesen nem ezekben a pompás építményekben, hanem a házak mögötti kis nyári konyhákban.
Honnan és miért akkor a luxus?
Állítólag az országból innen indultak meg külföldre dolgozni legelőször az emberek, és ez azóta is így van. A többségük Franciaországban él, nyilván messze nem ilyen pompában, sőt. Viszont keményen dolgoznak, és talán még keményebben takarékoskodnak, és haza, akarom mondani a luxus házukba mentenek minden pénzt.
Nem élnek benne, és valószínűleg soha nem is fognak, hiszen már van aki lassan két évtizede él külföldön, oda születtek a gyerekei, akiknek már az az ország a hazájuk, ők már oda tartoznak. De a pénzt szorgalmasan gyűjtik és építik tovább a palotákat, vagy épp a berendezésre költik.
Azt olvastam, hogy a nyári szabadságolások két hete alatt olykor akár 40 lagzi is van a faluban, ahol kötelező az elképesztő rongyrázás. Egy-egy lagzi akár 15 millió forintba is fájhat a családnak, de nem ritka ennek a duplája sem. Szigorúan nyilván tartják ki mikor kinek mennyi pénzt adott ajándékba, és ezek bizonnyal nem kis összegek, és nagyon is illik majd viszonozni.
Végül még egy érdekes adat. Állítólag az egyik román mobil cég az éves bevétele több, mint 1%-t ebből a faluból szerzi a rengeteg külföldi hívás miatt.
Szóval keressetek rá, érdekes cikkeket találtok!
Na, de ahogy említettem, ezen a falun még Szaplonca felé való utunk során haladtunk át. Másnap reggel tovább indulva az első nagyobb település viszont Máramarossziget volt. Nem álltunk meg körül nézni, de egy templomnál azért megálltunk.
Rengeteg fából épült templom van Románia szerte. Egyik tényleg szebb, mint a másik. Ám az utóbbi 10-20 évben mintha semmi más nem lenne fontos, csak kolostorok és templomok épülnek. Alig megy az ember 4-5 km-t, és tábla mutatja éppen hol és merre nézhetne meg egy másik templomot, vagy kolostort. Rengeteg van, és még mindig épülnek.
Lassan azonban innen is tovább utaztunk, és egyre magasabb hegyek jelentek meg előttünk. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy végre megjelentek a fenyő erdők, amiket annyira imádok. Számomra a természetben élő fák közül azt hiszem a fenyő a legszebb. Égig érnek, csodás szoknyájuk van, és olyan fenségesen állnak a hegyek oldalában, hogy engem teljesen lenyűgöznek.
Ennél már csak azt szeretem jobban, ha megjelennek a havasi legelők is, amiből szintén nem volt hiány.
Utunk során már folyamatosan másztuk meg a hegyeket a kocsival, és ereszkedtünk le a völgybe a hágók másik oldalán.
Végül felértünk a Prislop hágó tetejére, ahol ki is gondolná, hát persze hogy egy kolostor van.
Itt is megálltunk kicsit körbe csodálni a tájat, megnézni a kirakódó vásárosokat. Ez utóbbit még sokat fogjuk emlegetni. Láttam itt ugyanis egy nagyon helyes cserép csacsit, de nem vettem meg, mert gondoltam lesz még ilyen, amerre megyünk. Hát nem volt. És mikor haza felé mentünk át ismét a hágón, akkor pedig még zárva volt a bolt. Így csacsi nélkül maradtam, és ennek a kertem óriási hiányát érzi. Remélem átérzitek a problémámat? 😉
A hágót elhagyva lassan leereszkedtünk a völgybe, és végül némi keresgélés után megtaláltuk a házat is, ahol vendégeskedtünk.
A házról nincs fotóm, de amúgy egy normál ház, semmi extra látnivaló nincs rajta. Viszont a szobánkból ilyen kilátásunk volt.
A házigazda egy remek borcs levessel várt minket. Majd estére szintén egy ottani különlegességet készített számunka. Tocanita moldoveneasca .... Hogy ez mi? Azt mondanám, hogy egyfajta pörkölt. Ha jól tudom a miénk borjúból volt, hozzá puliszkát, akarom mondani polentát (most ez a divatos kifejezés rá) tálalnak, és arra még kaptunk egy tükörtojást is.
Teli hassal feküdtünk le az nap este, és izgatottan vártuk a következő nap kezdődő kalandjainkat.
Jó estét!
