Miután megvettem a szükséges dolgokat, tehát ételhőmérőt, sajtkendőt és természetesen az oltó anyagot, szükség volt még az alapanyagra, a tejre is.
Így hát, előkészítettem a tejes üvegeimet, hogy elzarándokoljak a helyi termelői boltba, friss tejért.
Sajnos, csak 3 üvegem van, és nekem 5 liter tej kellett, így egy műanyag palack is felhasználásra került. De fogok venni még üveget, mert nem szeretem a műanyag palackban újra "csomagolt" dolgokat.
És akkor itt az alapanyag, nyers, friss tehéntej:
A tejet feltettem melegedni, és hátha nem tudjátok az hogy néz ki, én bizony lefotóztam azt is:
Majd az előírt hőmérsékletnél beoltottam. Döbbenet miket tudok csinálni, nem?
Ahogy telt az idő, félelmeim ellenére, egyszer csak kezdett látszani a tejen, hogy történik valami. Itt már pihen a beoltott tej.
Majd jött a következő lépés, amitől bevallom a legjobban féltem. A beoltástól megalvadt tejet össze kell törni, legalább is a recept szerint, és le kell róla szedni, szűrni, önteni a savót. Nincs még minden úgy kialakítva, hogy ezekre alkalmas legyen, ezért magad uram, ha szolgád nincs, éltem azzal a lehetőséggel, ami van, és egy nagy tepsibe a sajt kendőre szedtem rá a megalvadt tejet. Valami ilyet láttam a videókon is.
Erről folyamatosan lehet leönteni a közben kiváló savót, és egyben lehetőség volt arra is, hogy összegyurmoljam, összetörjem ezt a valamit. Bármily meglepő, de ez volt a legjobb rész. Csuda finom a langyos alapanyagban kézzel összetörni ezt a megalvadt tejet.
Innen szedtem át:
Miután az összes alapanyag a kendőre került, azt összetekertem, és ahogy a videókon is láttam még préseltem ki belőle a többi nedvességet, savót is. Majd a végén lekerült a pincébe, ahol 12 órán át csöpögtetve volt. Így ni:
Akitől a felszerelést vásároltam, Panni, azt mondta, hogy nem jó neki a pince, mert ott túl hideg van a sajtnak. Ez nekem fontos információ a jövőre nézve, de pillanatnyilag ez a lehetőségem volt, és nem mellesleg a pincénk sokszor melegebb, mint a lakás. Szóval nincs igazi pince hideg ott sajnos.
A 12 óra nekem hajnali fél ötkor telt le, ezért előkészítettem a sós fürdőt, és ide írtam a férjemnek, hogy mikor felkelt, de legkorábban öt órakor, tegye be a sajtocskát a fazékba, a sós vízbe. Ő nagyon korán kel, szóval tudtam, hogy rendben lesz a dolog.
20%-s só oldatba került, és újabb 12 órát kellett ebben áznia a receptem szerint. Már ekkor látszott, hogy ez a sajt bizony keményebb, mint amit én csinálni akartam, de hát ez van.
Eltelt az újabb 12 óra, és a Londonban élő lányom nagy örömére élő adásban közvetítettem neki a sajt felvágását. Tudom, ez nagy gonoszság, mert ő tényleg tudna élni sajton, és mindig féltettük, nehogy egyszer eljusson Hollandiába egy sajt piacra, mert akkor soha többet nem találjuk meg. De ugye nem haragszol?
Így nézett ki a kis bucim, miután kivettem a sós vízből. És így, miután fel is vágtam.
Szerintem elsőre nem néz ki rosszul. Apró hiba volt, hogy amit levágtam és megkóstoltam, rettentő sós volt. Ezért azonnal betettem sima vízbe, hogy ázzon kicsit, felhígítva a sót. De lehet elég lett volna lemosni tiszta vízzel.
Vacsorára már fogyasztottunk is belőle. És kicsi lányom, ne hari, de pont olyan, amilyennek te szereted, amikor csikorog az ember foga alatt. Azért én szeretlek! :)
Szóval azt kell mondjam, finom lett. Az áztatás után a só pont jó rajta. És bár messze nem olyan lágy, mint amilyenre akartam, de így is nagyon jó.
A majdnem 5 liter tejből, mert ugye mióta remek találmányként csak 1,75 liter lónyál kerül egy palackba, azóta nincs 2 literes üdítős műanyag palack, szóval ennyi tejből kereken 0,5 kg-s lett a sajtocskám.
Maradt viszont egy jó nagy adag savó, volt vagy 4 liter. Ezzel tovább dolgoztam, és miután kellően felhevítettem citromsav került bele, és hipp-hopp ricotta is került belőle. Az sem sok, talán ha 30-40 dkg, de egy kis palacsintába elég lesz.
Ám még mindig maradt legalább 3 liter tejsavó. Megkérdeztem Pannit mit kezdjek vele?
Azt felelte nagyon sok mindenre használhatom:
- remek permetszer pl. gombásodó paradicsom palántákra
- ő csak ezzel mossa az arcát már régóta, és nem vízzel, tehát kozmetikumként is használható - ezt a tej boltban is mondták egyébként
- lehet használni palacsintába tej helyett, de bármilyen kenyér készítésbe, vagy tészták készítésénél
- kiváló savanyító szer olyan ételekbe, amelyeket savanyúan készítünk - pl. krumplileves, tárkonyos leves, és mi pl. csorbát szoktunk főzni, abba is ki fogom próbálni
- gyomorsav ellen is tökéletes.
Így hát szépen leszűrtem a megmaradt savót, és a tanácsok szerint egy üveggel beraktam a fagyasztóba, majd későbbi használatra, mert sajnos azért gyorsan romlik. Egy másik palackkal pedig a hűtőbe került, abból holnap palacsinta lesz, és mosakodó a pofimnak.
Egyébként persze ismét megnéztem, mit mond a tejsavóról a barátom, gugli. És számomra teljesen meglepő módon azt írta, hogy több fehérje van benne, mint pl. a tojásban. Szóval nem a lefolyóba való semmiképpen.
Viszont zavar, hogy a sajt állaga nem olyan lett, amilyennek szántam. Gondoltam keresek a közösségi oldalon valami sajtos csoportot, és majd jól megkérdezem miért, bár úgy gondoltam lehet kevesebb oltó anyag kell bele. Meglepetésemre egy kedves, helybéli ismerősöm is tagja a csoportnak, akihez azonnal voltak kérdéseim. Azt felelte, szerinte jobb, ha ezt nem a messengeren át beszéljük meg, menjek inkább át hozzá, és akkor megbeszéljük.
Na, képzeljétek, épp csak elkezdtem a sajt termelést, máris kapok képzést. Akartam mondani, hogy tovább képzést, de rájöttem, hogy ez még csak alapképzés lesz. Viszont nagyon örülök neki! Már alig várom a találkozót, és Ildikó készülj, szerintem ezer kérdésem lesz! De tényleg nagyon köszönöm már előre is!
Sajtra fel! Mondtam én, lesz ebből még valami! Egyre jobban izgat az egész! Na majd mesélek még, de most szép hétvégét mindenkinek!
