2016. szeptember 23., péntek

Gasztrobloggerek ne aggódjatok!

Eljött a kihívás harmadik napja is. Mai feladatom 3 kedvenc étel vagy ital receptjének megosztása.
Nos, sajnos a cola receptjét nem tudom, ezért azt nem tudom megosztani veletek. A Guinness receptje sincs a birtokomban, szóval abba se reménykedjetek. Így bizony marad az ételek receptje. 
Ezzel már csak egy bajom van. Nem szeretek főzni, ezért a létező legegyszerűbb ételeket szoktam készíteni. Ráadásul anyukám sem volt egy nagy ínyenc, így nincs is semmi receptem tőle. 
Azért gondolkodok, és próbálkozok, hogy ne az imádott krumplis tészta, vagy rakott krumpli receptjét osszam meg veletek.
  1. Tejszínes csirke - általában csirkecombból csinálom. Lehúzom a bőrt róluk, besózom teszek rá majorannát vagy kakukkfüvet és tepsibe teszem az egészet. Közben megpucolom a krumplit hozzá, karikára vágom és azt is a tepsibe teszem, azért lehetőleg a csirke combok alá. Természetesen azt is megsózom. Majd az egészet felöntöm, végiglocsolom tejszínnel és már mehet is a sütőbe. Ropogósra sütve az igazi. 
  2. Húsgombóc csorba - Erdélyből való a receptem. A pacal csorba kivételével jöhet csirke csorba, de más húsból is lehet, illetve imádom a húsgombóccal készült csorbát is. Én úgy szoktam elkészíteni, hogy kevés hagymát dinsztelek, majd egy marék apróra vágott savanyú káposztát teszek rá, és karikára vágott sárgarépát ill. fehérrépát. Az egészet kicsit megszórom vegetával - igen, van amikor szeretem, van amikor rá se tudok nézni - és megpárolom pár percig. Aztán felengedem vízzel, amit tovább sózok, fűszerezek és ami igen fontos, kerül bele lestány is. Amikor már forr akkor teszem bele a húsgombócokat. Azok simán darált húsból készülnek, kicsit előfőzött rizzsel, és ízlés szerint fűszerezve. Pirospaprika nem kerül bele. Hagyom még felforrni, kicsit főni a gombócokat és aztán kész is. Nagy melegben a savanykás íze miatt igazán remek könnyű, és mégis laktató ebéd.
  3. A harmadik receptem nevét nem tudom. Egy nagyon kedves ismerősöm osztotta meg egyik nap, hogy ilyet készített, és ő mondta a nevét is, de én nem jegyeztem meg. Aztán pár napja belefutottam máshol is a receptbe, ahol már olasz ételként hirdették. Nem vagyok profi olasz konyhából, de nekem nem annyira passzol bele. De ha mégis, az sem gond. Finom volt és laktató, ez a lényeg. Szóval pár szem krumplit megfőztem sós vízben, majd leszűrve krumplinyomón áttörtem és hagytam kihűlni. Miután kihűlt kapott még egy kevés sót, és annyi lisztet, hogy egy nem folyós, de kellemesen lágy tésztát kapjunk. Az elkészült tésztát kettéválasztottam. Az egyikből egy serpenyőbe való kerek lapot kell nyújtani, és beletenni a kiolajozott serpenyőbe. Ezután halmozzunk rá sonkát, és szórjuk meg reszelt sajttal. Természetesen szinte bármit bele lehet tenni, amit szeretünk. Aztán a tészta második feléből is nyújtunk egy kerek lapot és rátesszük erre az egészre. A szélét ügyesen rányomkodjuk, hogy mindenhol legyen teljesen lezárva, és sütés közben ne csurogjon ki belőle a sajt. Közepes lángon megsütjük a lepény egyik felét, majd tányérra csúsztatjuk, ha kell kicsit beolajozzuk újra a serpenyőt, és aztán egy hirtelen mozdulattal beleborítjuk a lepényt, hogy a másik oldala is megsüljön. Ahogy a tészta megsült, már készen is van. Mint a tortát úgy kell szeletelni, és nagyon finom és laktató hamit kapunk. Mi savanyúsággal ettük, de nyilván jó hozzá a zöld saláta is, vagy kinek mi kívánkozik hozzá.
Jó étvágyat kívánok! És mondom, nem kell egyetlen gasztrobloggernek sem attól tartani, hogy elveszem a kenyerét, mert ahogy mondtam, nem szeretek főzni. Szóval főzésről nem fogok soha blogot írni, ez biztos.