Ahogy azt már sokszor leírtam, ezt az egész blogot azért találtam ki, hogy ilyen-olyan marketing tanácsok alapján népszerűsítsem a könyvem. Sajnos, bár a művem kiadásra került, de a kiadóm a terjesztést nem vállalta, így ezzel nekem kell - kellene megküzdenem. Marketing szakember azonban nem vagyok, így sajnos nem mondhatnám, hogy nagy eredményeket tudok elérni.
Ráadásul ez a blog is elment teljesen más irányba. Azt gondolom, hogy nem feltétlenül baj ez, mert talán többek számára is érdekes dolgokról írok, de a könyvemről pl. már igen régóta nem esett szó.
Karácsony közeledtével azonban arra gondoltam, hogy ismét ejtenék pár szót a regényről.
Nekem is meglepő, hogy már milyen régen fogtam bele a fejemben zajló történet történet leírásába. Érdekes időszak volt az életemben. Elvarázsolódva, elmerülve a történetbe, mintha magam is ott lennék az egészben, de csak, mint valaki, aki csendben szemléli a történteket. Szóval szereplő nem voltam, és ha még sikerül írnom, abban sem leszek soha az.
Sokszor megkérdezték már, hogy miről szól, milyen témájú? Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor romantikus, szerelmi történet. De ez valahogy mindig olyan degradáló meghatározás. Pedig nem tudom miért, hiszen a szerelem az egész életünket meghatározza, és valahogy mindig jelen van, ha máshogy nem, hát a vágyainkban. Akkor miért lenne ciki erről írni, ilyen történetet elmesélni?
Ráadásul úgy gondolom, hogy bár ez a főtéma, a fő vonulat a mesében, de azért szól más dolgokról is. Természetről, emberekről, ünnepekről, hagyományokról is kicsit.
"Sára azonnal megérzi kicsinyét az
orránál. Felemeli szép fejét és pár másodpercnyi szimatolás után, nyalogatni
kezdi őt. A lovacska hallhatóan egyre szaporábban lélegzik. Lassan letisztul
róla az összes vér és váladék, és láthatóvá válik koromfekete bundája. Telnek a
percek. Zsuzsa már csak gyönyörködik a látványban. Sok csikó születésénél volt
már jelen, de ilyen aktívan egyikben sem kellett részt vennie. És persze az új
élet születése minden alkalommal megbabonázta őt, épp úgy, mint most is. Közben
már Csaba is végzett. Megtett mindent, hogy Sára egészséges maradjon az ellés
után, és akár később is lehessenek még csikói.
A lovacska már gyönyörű. Fényes szőre,
mint a selyem, úgy csillog a lemenő nap utolsó beszűrődő fénysugaraiban. És
ekkor megpróbál felállni. Csetlő-botló mozgása annyira megejtő, hogy Zsuzsának
bizony könnybe lábad a szeme. Csaba magához öleli a síró lányt, és a szokottnál
is rekedtebb hangon csak annyit tud mondani: - No-no! Nézd milyen ügyeske!
Zsuzsa látja, hogy a férfi szeme is
csillog, de persze nem teszi szóvá. Elég, ha ő most már tudja, nem olyan zord
az állatorvos, mint amilyennek mutatja magát.
Jóska bácsi hangja is megremeg, amikor
megszólal: - Na, nézd már, még alig bújt ki az anyja hasából, és már állni
akar!"
Ugye, hogy itt szó sem esik szerelemről? :)
Karácsonyi ajándéknak ajánlom most ezt a könyvet. Még bőven van idő megrendelni, és a fenyő alá időben meg is fog érkezni. Van-e jobb ajándék karácsonyra, mint egy könyv?
Veled vagy nélkülem - itt megrendelhetitek!
