Csak remélni merem, hogy volt akinek hiányoztak a posztjaim, és lesz aki továbbra is olvas, vagy netán még újabb olvasók is akadnak majd.
Szóval bocsánat, elmaradtam az írással, aminek igazából két oka volt. Az egyik, hogy a nyarat szinte a kertben töltöttük, nagyon-nagyon sok munkával. Bár a munka javát a férjem végezte, de azért velem is megtörtént, hogy egész napokat a kertben töltöttem.
A másik, hogy mivel szinte csak ezzel foglalkoztunk, úgy gondoltam ez rajtunk kívül a világon senkit nem érdekel napi rendszerességgel, de még hetente sem.
Így aztán elmaradtak a bejegyzések.
Mostanra azonban a kerti munkák erre az évre tervezett részével nagyjából végeztünk, még képeket is tudok mutogatni, így arra gondoltam akkor mesélek ma erről egy keveset, talán nem lesz unalmas másoknak sem.
Talán emlékeztek még arra, hogy bizony kaptunk mi itt egy kertet, amiben voltak ültetett növények, fák, bokrok, egyebek, és igazából vártunk arra is, hogy eljöjjön a tavasz, kihajtsanak, és lássuk hol mi van.
Ezen túl volt egy csomó olyan építmény is a kertben, ami számunkra teljesen felesleges volt, és nagyon is utunkban voltak. Ilyen volt a csirkeól, a kutyakennel, a kinti budi, maradék kerítés részek - tudjátok ami elválasztotta az előkertet a hátsó, veteményes résztől, és ilyesmik. Így első körben a feladat az volt, hogy ezektől megszabaduljunk.
Ez csak egy része annak ami a kertben volt. Ezeket felszámolni egyrészt komoly pénzbe, másrészt rengeteg munkába került. De azért egyszer csak sikerült, és az első legkorábbi szépségünk ez lett:
Ilyen volt, ilyen lett variáció!
A vicces az, hogy én azt hittem, ez fog legtovább váratni magára, de aztán ez lett készen elsőnek. Azóta a benne lévő növények nagyon szépen fejlődtek már, és nagyon várjuk, hogy jövő évben aztán igazán beinduljanak és egy szépséges résszé váljon ez a rész.
Még közben történt, hogy a kertünk egyik oldalán végig ültetett sövényt a kb. 4-5 m magasságról visszavágtuk úgy 1,5 m-re. Az ágak már olyan erősek voltak, hogy csak láncfűrésszel lehetett levágni, de így is nagyon megkínlódtunk vele, mert az apróbb, vékonyabb ágak viszont folyton elakadtak a fűrészben, de egyszer csak normális méretű lett az egész. De ami utána ránk, ill. leginkább a férjemre várt, na azt nem kívánom senkinek. Kb. 2 hónapig aprította a levágott ágak szövevényét. Sziszifuszi meló volt.
Azóta már kétszer is meg kellett metszeni a sövényt, de mostanra már egy szép, egészséges fagyal ültetvény lett belőle.
Persze azóta már gyönyörűen kizöldült, ahogy írtam többször is kellett már metszeni.
Majd elindultak az építmények. Szeretünk a kertben sütni, főzni, viszont nem szeretünk kétrét görnyedni hozzá. Ezért találtuk ki, hogy legyen egy pont derék magasságban lévő grillezőnk. Volt bontott téglánk és a férjem neki fogott és egyszer csak készen lett.
Pár évvel ezelőtt nagy divat volt a fűszerspirál. Akkor nagyon szerettem volna egyet, de aztán lemondtam róla. Nohát, most az is készült a grillező mellé. Az előző képen már látszik maga az építmény, de azóta persze már be is lett ültetve.
A grillező mellé terveztük, hogy építünk egy placcot, ahova ki lehet ülni és jókat enni-inni. Volt bontásból faanyagunk, gondoltuk, felhasználjuk azt. Aztán kiderült, hogy nem elég ami van, ezért magának a dobogónak vettünk deszkát. Szépen le lettek kezelve, olajozva, lazúrozva, és egy szép napon fel is szereltük az egészet az alá helyezett fagerendákra. Nem volt kis meló térdelve, guggolva, hajolva csavarozgatni, de meglett ez is.
Természetesen nem csak a grillezett ételek szeretjük, hanem bográcsban is szeretünk főzni, így annak is kellett valami hely, tehát épült egy bográcsozó hely is.
Ez, ahogy látható, a grillező melletti dobogó másik oldalára került.
És persze még mindig nem volt készen a dolog, mert terveztünk a dobogó mellé fából készült rácsos falat, amire majd futó növény fog felmászni, és szépíteni, valamint árnyékot is adni legalább némileg - azért csak némileg, mert sajnos ahogy a dobogó elhelyezésre került, ami sok szempontból pont így jó, a mellé épült fal nem igazán fog délutánra árnyékot adni, mert akkor már nem onnan süt a nap. De nem baj, szerintem szép lett az is.
Itt még csak a váza látható ennek a falnak, de nem akarom lelőni előre a poént.
Közben varázsoltunk egy virágágyást, amibe csak árnyékliliomok kerültek, de mind más és más fajta.
Ezzel még lesz gond, mert sajnos nagyon telenövi a gaz, pedig vastagon van mulccsal borítva.
Aztán megtörtént a "katasztrófa". Az idei 38 fokok, és a tűző napsütés, valamint olykor némi eső kb. 3 hét alatt hazavágta a fából épült dobogót. Olyan szinten kunkorodott fel minden egyes deszka, hogy pl. a széket nem lehetett odébb tolni a dobogón, mert 20 cm-ként elakadt.
Lecsiszolni nem lehetett, mert egyrészt iszonyat nagy meló lett volna, másrészt nem volt olyan vastag faanyag - hiába, ha csak erre futotta - hogy kibírta volna a csiszolást. Valamint sanszos volt, hogy ha tovább görbül a fa, és akkor ugyanott vagyunk.
Fájó szívvel úgy döntöttünk, ez nem maradhat ott, így hát felszedtük és vettünk helyette követ, amit leraktunk. A dobogó miatt kialakított placc okozott ebben némi fejfájást, de a végén sikerrel meg lett oldva. Az egész a férjem keze munkáját dicséri, és szerintem nagyon szép lett.
Itt már látható a teljes rácsozat, amit felraktunk a fa keretre. Mögötte már el vannak ültetve a mandzsu kivik, amik reméljük jövőre jó részét befutják majd. Azóta még lámpák is kerültek a fűszer spirál elé, és a farács mögé, valamint a bográcsoló melletti részbe is. Nagyon klassz ahogy esténként felgyulladnak. Sőt, a rácsozat mögötti rész már fűvel is be van vetve, ami csodásan gyorsan és szépen növekszik. Jövőre egy álom lesz az egész, bár szerintem már most is csodaszép.
A felszedett deszkák azért nem kerülnek a tűzre, hanem magas ágyás lesz belőle. Így rendezett lesz a vetemény is, és nekem sem kell majd a földig hajolgatnom ahhoz, hogy gondozzam. Jól van na, én sem vagyok már 20 éves. :)
Természetesen még ezzel nem lett készen teljesen az egész hátsó kert, hiszen pont közvetlenül a ház melletti rész még ebek harmincadja, de arra idén már sem erő, sem pénz, és igazából idő sem jutott. Viszont valamit jövőre is csinálni kell.
Egy magas ágyás már készen van, legalább is a kerete. Még elkészül majd további kettő, de azok helyén egyelőre még most is vetemény van.
És ami még mindenképpen idei munka, az előkert rendbe tétele. Igen, a házunk előtt van egy háromszög alakú előkert, ami nem túl nagy, viszont rendkívül zsúfolt. Itt van egy ezüstfenyő, szegény totál elnyomva a többi bokortól. Van két hatalmas tuja, egy másikat már kivágtunk, mert mindenre rányomult, és a három tuja között sínylődött egy tiszafa, ami szinte halott volt, így az is kivágásra került. A tujákkal nem tudjuk még mi lesz. Terveztük, hogy kivágjuk mindkettőt, de lehet megmentjük őket, de akkor fel kell nyírjuk az alját, mert az nagyon csúnya. Így jártak egyébként a hátsó kert végén lévő fenyők is.
A fenyőn és a tujákon kívül kb. 16 db cserje lett még beültetve ebbe a kis részbe. Senki nem tud fejlődni a másiktól, és bár tavasszal visszavágtuk egy részüket, mára átjárhatatlan dzsungel lett az egészből.
Na most ősszel ezekből lesz amit fel kell számolni, mert egyszerűen így nem maradhat, és a többit meg vissza kell vágni, hogy aztán szép, rendezett bokrok legyenek.
Tele van ez a rész évelő növényekkel, és hagymásokkal is. Ezeket most ősszel már nem tudom sajnos áttelepíteni a hátsó kertbe, de valahogy majd megjelölöm őket, és tavasszal átkerülnek. A ház előtti részre ugyanis nagyon kevés napfény jut, ezért ha nem lenne dzsungel, akkor sem éreznék jól magukat.
Szóval idénre még ez a nagy munka vár minket.
Ezek mellett persze egész évre adott munkát a hátsó kert is. Egyrészt a fűnyírás, sövénymetszés, de természetesen idén is lett veteményesem, azt is gondozni kellett.
Van egy barackfánk, ami szép termést hozott, így lett belőle lekvárfőzés is.
Na és a világ legjobb szomszédaitól is rengeteg termést kaptam tényleg egész nyáron, így szinte nem volt olyan hét, hogy ne kellett volna valamit elrakni télire, vagy befőzni.
Azt hiszem még soha nem dolgoztam ennyit egy nyáron sem, mint idén, és remélem minden szépen el is marad télire, mert fájna a szívem, ha bármi tönkre menne.
Jövőre pedig jönnek az új projektek. A hátsó kert maradék részének rendbe tétele. Itt lesz vízvezeték, csap áthelyezés, aztán itt is lesz kövezett rész, és lesz még egy nagy-nagy virágfolyam is. Ide kerülnek majd az előkertből növények, és remélem sikerül minden virágmagot is kikeltetnem, amit a kislányom rendelt nekem Ázsiából. Ha lesz elég pénzünk, elég erőnk és elég szerencsénk a növényekkel, akkor egy igazi szépség fog születni még a kertben.
Hogy utána majd mit csinálunk? Hát azt hiszem éppen elég lesz majd az egészet rendben tartani, mert csak úgy szép, ha ápolt. De az különösen nagy öröm tud lenni, amikor kicsit elkanászkodik a kert, és az ember rendbe teszi és olyankor minden teljes pompájában látszik. Jaj, már alig várom!
Ilyen volt, ilyen lett! :)
És még pár random kép:
