Pocsék áruk fóruma

Pár hete kavarta fel a kedélyeket, hogy a Magyarországon vásárol termékek minősége eltér a külföldi ugyanolyan termékektől. Akkor éppen Londonban töltöttük a napjainkat, nagyon nem foglalkoztatott a dolog, max. annyi merült fel, hogy a kint vásárolt Nutella finom, habos, krémes, amit meg itthon kapni azt úgy kell kirobbantani az üvegből, mert annyira egybe van állva, és kemény, kenhetetlen. 

Tudom, tudom, olvastam, hogy a honi igényekhez készülnek a nekünk szánt termékek, de áruljátok már el, ti tényleg ezt a kemény, kenhetetlen, tömény változatot szeretitek?

Na, mindegy, nem foglalkoztam többet a dologgal, de a napokban eszembe jutott, mert a felújítás és költözés okán igen sok dolgot vásároltunk mostanában, és bizony sokkal van gond.

Aztán kicsit visszagondoltam az elmúlt 1-2 évre, és azt kell mondjam hogy az elmúlt években vásárolt dolgokra is mind igaz az, hogy nem csúcs minőségek.

Rögtön az elején szögezzük le, nem vagyunk anyagilag nagyon jól eresztve, ezért nem tudunk csúcs minőséget vásárolni. De mert azt meg már rég megtanultuk, hogy az olcsó áru semmire nem jó, ezért igyekszünk közép kategóriát választani és vásárolni.

Akkor kezdjük is a pocsék áruk fórumát.

Kb. két évvel ezelőtt vásároltam magamnak egy sportcipőt. Nekem igen drágának tűnt, mert 17 ezer forint körül volt az ára, és mindehhez nem is volt márkás. Ám de kényelmesnek tűnt, a zselés talpával pedig kifejezetten jól esett benne a járás, és mivel arra készültem akkor is, hogy elutazzunk Londonba és sokat gyalogoljunk, úgy voltam vele, rááldozok ennyi pénzt. 

A cipő tényleg kényelmes volt, egészen addig, amíg a zselés talpat borító talpbélés fel nem tekeredett és amíg az alatta lévő zselés talp fel nem gyűrődött. Próbálgattam visszahúzni, kisimítani, ami kezdetben sikerült is. Közben persze az összes zoknim sarka csupa ragacs lett a zselés talptól. 

Aztán már nagyon gáz volt, de igazából még mindig kényelmes lett volna, így a tanácsokkal ellentétben, mely szerint vigyem vissza, én vettem bele egy talpbélést, és azt rátettem a kiegyengetett zselés talpra.

Aki arra szavazott, hogy ettől nem lett jobb a dolog, az nyert. Semmit nem segített a dolgon, csak ideig óráig.

Így a végén fogtam és visszavittem a boltba, ahol is közölték, hogy elkéstem, mert lejárt a 6 hónap és most már be kell vizsgáltatni szakértővel, aminek a költsége engem terhel, és csak akkor fizetik ki, ha engem igazol a szakértő véleménye. 

Még ezt is vállaltam volna, mert nem mondtak túl nagy összeget, de azt hogy elpostázzam a cipőt, meg várjak amíg bevizsgálják, esetleg hónapokig, stb. stb. , nos ezt a felhajtást nem akartam bevállalni. Így a cipő maradt, míg most vettem helyette egy szuper darabot Londonban, és életem legdrágább sport cipője a kukában landolt nem egészen két év elteltével.

És nem, most nem azon akarok lamentálni, hogy a garancia stb. hogy kellett volna működjön, mert már azóta tudom, hogy nem így.

A lényeg, hogy egy igen drága sportcipő 2-3 hónap után szinte használhatatlan lett.

Tavaly tavasz táján új főnöki fotelt vettünk nekem, mert a régi már nagyon rossz volt.

Ismét csak nem a legolcsóbb fajtát vettük, bár nem is a legdrágábbat. Ha jól emlékszem 36 ezer forint körül volt. Nem is volt vele semmi gond. Szeretem, kényelmes, jól tartja a derekamat, hátamat.

Aztán mióta itt lakunk időnként törött műanyag darabokat találok az irodában. Apró, fekete műanyag darabkák. Már sokszor próbáltam kideríteni honnan vannak, de nem sikerült. Míg a múlt hét végén mondtam a férjemnek, borítsuk már meg a székemet, és nézzük meg honnan potyognak ezek a műanyag darabok, mert most már elég jól körülhatárolhatóan mindig az én környékemen vannak.

És igen. A kerekek futó része össze-vissza van törve. Mind az öt kerékből hiányoznak ilyen kisebb darabok. Ilyet még nem is láttam soha. Egyértelműen rossz minőségű anyagból vannak a kerekek.

A szék, de legalább is a kerekek mennek majd vissza, csak előbb kerüljenek már elő a régebbi garanciás számlák.

Kb. egy hónappal ezelőtt vásároltam magamnak egy papucsot. Alig viseltem, hiszen utána utaztam el két hétre. Bőr felsőrészű, zárt papucs volt, amit pl. nővérek is hordanak. 

Nos, a papucsot visszavittem két napja, ugyanis a bal lábamra való felsőrésze összevissza repedt, szakadt. Alig 2-3 hetes viseléstől. 

Ez sem egy 1-2 ezer forintos vacak volt, közép kategória.

A felújításhoz vásároltunk burkoló lapokat. Több üzletet bejártunk, mindenhol kértünk tanácsot, volt ahova visszamentünk, szóval nem csak úgy neki ugrottunk a dolognak, mire kiválasztottuk, hogy mit vegyünk. Találtunk egy olyan padlólapot, ami két színben volt, de egymáshoz passzoltak. Ezért megkérdeztük, hogy jó lesz-e a falra is ez? Azt mondták igen.

Nosza, megvettük, elhoztuk ráadásul két fordulóban, mert a súlya miatt egyszerre nem mertük elhozni személyautóval.

Aztán amikor neki fogott a burkoló hogy felrakja, kiderült, hogy elképesztően gyenge minőségű. Kézzel simán kettétörte, pedig nem egy díjbirkózó alkat. Közölte, hogy ő lerakja, de ezt max. két éven belül cserélni kell, mert annyira gyenge, hogy nem fogja elbírni a terhelést. 

Visszavittük, vettünk másikat. 

További meglepetések a padlólappal kapcsolatban:

- a sok felirat között, ami számos nyelven szerepelt a dobozon, ezért is nehéz volt megtalálni, volt egy mondat: a lerakáskor nem szabad ütögetni. Könyörgöm, nyilván nem csapkodják kalapáccsal, de ahhoz, hogy a helyére kerüljön, csak oda kell igazítani, kicsit meg kell ütögetni is, hogy vízszintes legyen. 

- másik felirat, hogy mekkora felületre elég - kétféle szám szerepel a dobozon. A kirakott árunál természetesen a nagyobbik szám volt feltüntetve az üzletben. 1.84 ill. 1.53 m2-re elég egy doboznyi padlólap. Ha tíz dobozzal veszek, ott már több, mint 3 m2 a különbség. Elenyésző? Ugye, hogy nem.

Létra - vettünk egy kis háztartási létrát még a költözés előtt. Ez is középáras kategória. Semmi extra nem történt vele, mint hogy festéskor, csillár szereléskor és ilyen esetekben használva volt. A négy lábán lévő műanyag csúszásgátló mind lejött róla. Egyszerűen felnyúltak, elcsúsztak a lábról. Arról nem beszélve, hogy az ember kinyitja, felmászik rá, és a létra pakk, nyílik még vagy 5 cm-t. Jó érzés, amikor megnyílik az ember alatt. Arról nem beszélve, hogy esetleg pont olyan helyre csúszik tovább, ahova nem kellene.

Ezt is visszük vissza.

És így a hócipőm nem csak a felfordulással van tele, hanem ezekkel is. Hogy egy vagyont elköltöttünk már erre-arra, és vihetjük vissza őket, cserélgethetjük őket, mert ennyire szar minőségűek. 

Úgy tűnik mégis azt gondolják, hogy itt keleten el lehet adni minden vacakot. És mi kénytelenek vagyunk megvenni azt, amit adnak. Nyilván, akinek több pénze van, az tud jobb minőséget is vásárolni. De mi van azokkal, akiknek a közép színvonalra sem futja?