Coming out by me és némi női nyafogás

Remélem mindenki izgul, hogy hűha, vajon mivel akarok én előrukkolni, ami eddig titok volt? Nos, el kell keserítsek mindenkit, mert egészen egyszerű dolog, amit gondoltam megosztok veletek, mégpedig az, hogy én bizony nem szeretek főzni. Mit nem szeretek? Finoman fogalmaztam, ha csak ennyit mondok.

Velem szemben számos barátom, rokonom, ismerősöm viszont nagyon szereti a főzést. Néhányszor megkérdeztem tőlük is, no meg a mostani nagy gasztroforradalom mellett olvashattam is sokak véleményét, hogy ők azért szeretnek főzni, mert

- örömet szereznek vele a családjuknak, vendégeknek, barátoknak, és micsoda jó dolog az, amikor látod, hogy jó ízűen fogyasztják el, amit alkottál nekik. Nekem ezzel csak annyi a bajom, hogy miért kell viszont nekem adott esetben órákat szenvednem azért, hogy ezt az örömet láthassam az ő orcájukon?

- megnyugtat a tennivalók rendje, és hogy közben nem lehet másra figyelni. Hát engem max. felidegesít a főzés, míg a kertészkedés meg engem nyugtat meg, és sejtem van akit nem.

Nagyjából azt hiszem ez a két dolog szokott elhangzani, amikkel én továbbra sem lettem meggyőzve a főzés nagyszerűségéről. 

Persze azért főzök, olykor sütök én is. Hiszen családom van, enniük kell, sőt, nekem is, és bár válogatós vagyok, de azért szeretek enni. Szerintem nem is főzök rosszul, bár azért senki nem úgy ismer, hogy hű, na az ő főztje az mindent visz. De amit megcsinálok az ízletes, fogyasztható.

Mi több, érdekelnek a főzős vetélkedők, én még Gordon a Pokol konyhája című műsorát is szívesen megnézem olykor, olykor, míg a hazai Konyhafőnök című vetélkedőt kifejezetten kedvelem.

Ha hiszitek ha nem, van egy csomó szakácskönyvem. Bár nekem legjobban a Planétás recept kártyák jöttek be, no meg ugye Horváth Ilona, de az a szakácskönyvem valahogy kámforrá vált.

Szoktam recepteket is kérni. Ha annyira nagyon elvarázsolt, aminek elkértem a receptjét, akkor egyszer talán elkészítem. Többször már csak nagyon, nagyon ritkán.

Sőt, mióta élvezem az internet nyújtotta lehetőségeket, azóta bizony külön mappám van, az elmentett ennivalókról, sütnivalókról, max. soha az életben ki nem próbálom őket. Bár azért van egy-két recept, ami bingó volt nagyon, de ezek általában süti receptek.

Szóval ez van. Nekem a főzés kényszerű munka, ami egyetlen percig nem okoz örömet, sőt olykor, ha látom, hogy több órányi munkám eltűnik bennünk nagyjából 10-15 perc alatt, akkor még kifejezetten bosszant is.

De akkor jöjjenek a női nyafik is, ami erősen kapcsolódik a főzéshez.

Konkrétan most ez az egész onnan merült fel bennem, hogy a költözés kapcsán van egy új konyhám, ahol beépített tűzhely és sütő van. Mindkettő márkás cucc, és remekül működik.

De azt árulja már el nekem valaki, hogy egy tűzhelyen, ahol többféle méretű gázrózsák vannak, vajon mi a csudáért nem kerülhetnek ezek minden esetben a felette lévő rács közepére, hogy ha ráteszek egy edényt, akkor ne kelljen féloldalasan rátennem, hogy egyformán érje a láng? 

És nem, ez nem az első ilyen tűzhely.

Valamint azt is szeretném tudni, hogy miért nem lehet egyszerre feltenni egy tűzhelyre egy nagy leveses fazekat, mert ugye húslevest pl. nem 2 literes fazékban főz az ember, és mellé még egy nagyobb edényt, de adott esetben még a jóval kisebb is alig fér el?

A korábbi tűzhelyem direkt széles változat volt, úgy keresgéltem, hogy találjak olyat, amin tudok egyszerre két fazekat is használni, mert egy két fogásos ebéd bizony nem egy edényben fő meg. De sajnos a mostani meg a szokásos méret, ma pl. a két palacsinta sütő is csak nehezen fért meg egymás mellett. 

Arról már nem is akarok beszélni, hogy a nyomorult rács az letisztíthatatlan, akkor is, ha valaki állandóan letörli.

Aztán azt is megkérdezném, hogy vajon miért kell egy olajsütőnek annyi apró kis résből állnia? 

Igen, volt korábban olajsütőm, de már évek óta nincs. Ugyanis képtelenség kitakarítani a legvadabb zsíroldóval is, hiszen pl. a teteje pár milliméteres kis vájatokból áll, amiből a világon semmivel ki nem lehet robbantani az odasült ragadós olajgőzt. De vajon mi a fenéért kellenek azok a vájatok? Nem szolgálnak semmi elfogadható célt.

Ahogy azt sem értem, hogy miért kell olyan nagyon dizájnos formát adni a különböző műanyag tárolóknak, értem ez alatt a túrókrémes dobozokat, pudingos, vagy éppen valami krémes sütis dobozokat, és az összes többit? Ezekből teljesen kiszedni azt, ami benne volt szinte lehetetlen. 

Ezekre szoktam volt mindig azt mondani, hogy ezt csak férfi tervezhette, már bocsánat. Azokból is olyan, aki életében nem fordult elő a konyhában. Ő a maga mérnöki, vagy tervezői fejével kitalálja, mások meg simán legyártják a nélkül, hogy belegondolnának annak a valaminek a funkcionalitásába és abba, hogy vajon tényleg jó lesz e úgy ahogy kitalálták?

Van olyan, egyébként jó minőségű fazekam és lábasom, amit nagyon nem szeretek használni, mert csuda dizájnos füle van, csak éppen rommá égetjük magunkat vele minden esetben, amikor használjuk, mert annyira nagy ívű és olyan távol van magától az edénytől, hogy nagyon nehéz vele dolgozni. Persze, én is hibás vagyok, minek vettem meg, miért nem néztem meg, hogy jó lesz-e? Bocs, de az üzletben nem tudom kipróbálni azt, hogy amikor leszűröm belőle a forró vizet, akkor égetni fog e a füle vagy sem, mert rosszul van kitalálva.

És azt hiszem még számos dolgot sorolhatnánk fel, hogy mi és menyire célszerűtlen a konyhában, de végezetül inkább elmesélek egy régi esetet, ami azért már inkább a vicc kategóriát súrolja.

Anyósom hívott be egyszer a konyhába, hogy mutasson valamit. Nem tudom van-e összefüggés, de ez még a nyolcvanas évek legeleje és Romániában történt.

Elővette a vadonatúj reszelőjét. Tudjátok, azt a négy oldalast, amin almát reszelünk, meg uborkát, meg reszelős tésztát, és sajtot is lehet. Mutatja nekem, hogy nézzem már meg, és áruljam el, szerintem ezt hogy kell használni?

Nos, a gond mindösszesen annyi volt, hogy az egész befelé volt fordítva. Az összes éles felület, ahol bármit is reszelni lehetett volna, belül volt. Így teljesen használhatatlan volt az egész.

Szerencsére ennél azért jobbak a konyhai felszereléseim. 

Jó főzőcskézést mindenkinek! Annak aki szereti azért, aki meg nem, annak azért!