Utazós poszt következik

A hosszú hétvégét Szarvason töltöttük. A tavalyi kellemetlen élmények után úgy döntöttünk idén nem megyünk panzióba, hanem hotelt keresünk. Nem szeretném az oldalt reklámozni, ahol kiválasztottuk a szállást, majd kiderül miért, de annyi előnye mindenképpen volt, hogy nem kellett előleget fizetnünk.

Szintén a tavalyi tapasztalatokra alapozva idén csak 2 éjszakát akartunk házon kívül tölteni, így március 15.-n indultunk Szarvasra.

A foglaláson az volt, hogy 14 óra után lehet elfoglalni a szállást. Mi már leértünk 12 órára. Miután leparkoltunk a hotel udvarán láttuk a kiírást, hogy bejárat a sörözőn át. (A hotel és a söröző egybe tartoznak.) Így kimentünk az utcára, ahol szembesültünk azzal, hogy a söröző is csak 14 órakor nyit. Magyarul esély nem volt arra, hogy bejussunk a szállodába és megkérdezzük, hogy esetleg el tudjuk-e már foglalni a szállást.

Próbáltam telefonálni, nem vették fel, de utána visszahívtak és közölték, hogy hát bizony a 14 óra az tényleg 14 óra.

Így kerestünk valami látványosságot, ahol el tudjuk tölteni a további 2 óránkat. Egy szélmalmot találtunk Gádoros után. Igazából nincs messze Szarvastól, de az utak minősége miatt mégis messze van. Itt említeném meg azt is, hogy ha az ember Magyarországon nem főúton közlekedik, az maga a világ vége. Az utak annyira lepusztult állapotban vannak, hogy csak a közepükön lehet közlekedni, és az élményt fokozza, amikor már ott sem.

Azért ha lassan is, de eljutottunk a malomhoz. Útközben fájó volt látni a szegénységet, mert bizony az van azon a környéken.

Ahogy látjátok a malom még egészen jó állapotban van, bár a vitorlái le vannak már törve. Sajnos bemenni azonban nem lehet. Semmi nem működik körülötte, pedig találtunk pl. WC-t is, ami persze zárva volt. Valamikor szebb napokat élhetett meg, és itt nem arra gondolok, amikor aktívan működött, hanem arra, hogy egykor talán még rendezvények is voltak, és igazi szép turista látványosság volt. Mára nem maradt ebből semmi.

Miután visszaértünk Szarvasra, már nyitva volt a söröző, így bementünk, ahol egy fiatal kislány fogadott minket, aki egyébként a söröző pultos lánya volt. Tőle kaptunk szoba kulcsot és eligazítást, hogy merre menjünk, hol fogjuk megtalálni a szobánkat. Kissé meglepő volt az egész, bevallom nem erre számítottam.

Közben megérdeklődtük, hogy kapunk e tájékoztatót a városban található látványosságokról, ill. valami kis térképet, mert a szállást hirdető oldalon ez konkrétan le volt írva, hogy ez plusz szolgáltatás (bár szerintem ez alap az idegenforgalomban). 

Csodálkozva néztek ránk, mert közben egy férfi is megjelent - talán ő volt a főnök, vagy tulaj, nem derült ki. Szóval nem értették miről beszélünk, mondván ők semmi ilyenről nem tudnak.

Erre említettem, hogy nem reklámoznám a hirdetési oldalt, mert a hirdető nem is tudott arról, hogy ott mit ígértek a nevében. (Vasaló nem tudom, hogy lett volna-e, mert nem kávézunk!)

A fiatal hölgy közölte, hogy majd amikor elhagyjuk a szállást, vasárnap reggel 10-ig, akkor a kulcsokat csak tegyük le a földszinten lévő recepción, ami egyébként nem működött.

Soha többet nem is láttunk volna senkit a személyzetből, ha este nem megyünk be egy sörre a sörözőbe.

Felmentünk a szobánkba. Semmi extra. Teljesen szokásos, előtér, fürdőszoba - amely iszonyat büdös volt, tudjátok az a rothadó vizes helyiség szag, és a szoba rész. Semmi dekoráció, sehol egy növény vagy bármi, ami kicsit is kellemesebbé teszi az egészet, de ez végül is nem tragédia.

Ám a törött WC ülőke, a takarónál vékonyabb, agyon használt, csomós párna már nem töltött el minket lelkesedéssel.

Annak viszont örültünk, hogy a tusoló fülke jóval nagyobb volt, mint tavaly a panzióban, aminek az ajtaján is alig fértünk be, viszont annak kevésbé, hogy a fülke alján a falak mentén több helyen is fekete penész volt már a fugákban. 

Őszinte leszek, azért némileg csalódás volt az egész, még akkor is, ha nem öt csillagos szállodába készültünk.

A szállás visszaigazoláson, és egyébként a hotel saját oldalán is zárt parkolót ígérnek. Na erről is lesz még szó.

Ezt a napot arra szántuk, hogy sétálunk egyet a városban. 

Még az utazás előtti napon próbáltam a neten nézelődni, hogy mit érdemes megnézni.

Találtam két kastélyt is, ám egyik sem látogatható a közönség által. Pedig az egyik különösen szép, legalább is kívülről.

Az internet szerint van múzeum is Szarvason. Természetesen nem látogatható, mert épp felújítják. 

És jaj, majd elfelejtettem. Még amikor visszaértünk Szarvasra, látván hogy ott is van egy malom, elmentünk még oda is a szálloda előtt. A Google Maps szépen elvitt minket, és egyszer csak az út bal oldalán feltűnt a malom. Mi pedig hangosan felnevettünk. 

A fotón sajnos nem igazán látszik a mérete, de ez szinte bonsai malom volt csak. Mint kiderült csak emlékül állították:

Itt látszik igazán a malom mérete:

Na szóval, szállás elfoglalás után irány a város. Valójában azért mentünk Szarvasra, mert van fürdője, és mi szerettünk volna pancsolni. Így első körben azt mentünk el felfedezni hol van. Pár sarokra volt csak a szállástól.

Azért az megvan, hogy mi azokat a fürdőket szeretjük, ahol van élményfürdő és termál víz? 

Sétáltunk tovább, és azt kell mondjam kellemes meglepetések értek. Szarvas, legalább is a központi része kifejezetten szép. Sok régi épülete van, ezek közül sok már felújítva. Sok zöld van a városban, és nem feltétlenül parkok, de az utak mentén rengeteg örökzöld, fák, cserjék és virágok. Nagyon jó köztük sétálni.

Megtaláltuk a múzeumot is, és láttuk ahogy a turisták felkenődnek az ajtajára, mert ahogy említettem, sajnos nem látogatható. 

Aztán leértünk a Holt Körös partjára, ahol a korábban már mutatott egyik palota áll. És ez:

Nem ütköztem semmiféle leírásba, hogy ez mi akar lenni, vagy miért került oda, mert hogy ez a vízben áll. A koronát persze felismertük, de ami körülötte van? Ki tudja? De ott áll a híd mellett.

Maga a folyó szép tiszta, és végig tele van a partja kis nyaralókkal, halászkunyhókkal. 

A másik oldalon pedig egy Liget és szemben vele Szarvas Vízi színháza. 

A lelátó oldaláról nézve bizonnyal nem magán a vízen tartják az előadásokat, de a háttér mindenképpen az, illetve a folyó mögött húzódó Liget. Szerintem roppant hangulatos lehet ott egy-egy előadás.

Az esti sörözésnél megkérdeztük a pultos-recepciós kislányt a színházról, és azt mondta, hogy bizony nagy népszerűségnek örvend, és telt házas előadásai vannak. Akit érdekel keressen rá a neten, bár az idei műsort én még nem találtam meg.

A Liget oldaláról még ilyen érdekes fákat láttunk, amelyek a vízben élnek:

A kis fahíd csak gyalogosoknak van, és a színházhoz visz át. 

Innen már csak visszafelé mentünk a szállás felé, illetve kerestünk egy éttermet, ahol meg tudunk vacsorázni.

És bizony találtunk is egy nagyon kellemes helyet.

Az étterem neve Premier Szarvas. Nekünk már maga a berendezés is szimpatikus volt. A pincérek kivétel nélkül figyelmesek, kedvesek, szolgálatkészek és gyorsak. Itt vacsoráztunk első este, és második este is, illetve itt is reggeliztünk. A kaják finomak, hatalmas adagok. Szóval csak ajánlani tudom.

Vacsora után még haza sétáltunk a szállodába, és éjjel jött a kellemetlen meglepetés.

Egyrészt a falak papír vékonyságúak. Így még azt is áthallani, ha a szomszéd szobában a telefon csak rezeg, mert sms jött. És jött rengeteg.

De ami még rosszabb volt, hogy az ígért zárt parkoló bizony nem zárt. Bárki be tud hajtani, és ezt meg is teszik.

Első éjszaka hajnali három körül vágódott be egy kocsi, ezerrel csikorogva, majd ajtókat csapkodva, amire igazán nagy "élmény" felébredni.

Az első nap után azt tudom mondani, hogy a szállás nagyon nem volt jó. Ám a város, és az ottani emberek nagyon szimpatikusak. 

Folytatása következik.

Kert - de ez mai történés

Kicsit elgondolkodtam, hogy folytassam-e ezt az egész írogatást, mert hát mi tagadás nem túl sok látogató jár az oldalon. Másrészt azonban nem is gondoltam soha, hogy több ezres nézettségem lesz. Talán inkább az kedvetlenített el, hogy mostanában még az állandó olvasóim sem igen reagáltak egy-egy posztra. De tegnap valaki azt mondta, hogy ne hogy abba hagyjam, és mivel ma megindult a kertben az idei szezon, hát gondoltam, üsse kő, akkor jelentkezek még itt olykor olykor.

Szóval nagyon nehezen vártuk ki, de ma már végre tényleg lehetett tevékenykedni a kertben. Persze voltunk már kint korábban is, mert a 3 gyümölcsfánkat már vagy két héttel ezelőtt megmetszettük. A drága férjem pedig, kívánságomnak megfelelően kiszedte az annyit emlegetett fagyalsövényünk egy részét. 

Még ősszel találtam ki, hogy itt szüntessük meg a sövényt. Az okaim: - mást szeretnék oda ültetni, mert itt már igazából nagyon csúnyán elgörbült az egész ültetvény, és mert ezen a részen volt egy szakasz, ami minden évben lisztharmatos lett, mi pedig ugye nem használunk semmiféle vegyszert a kertben. Szóval nagyjából ezen okokból került felszámolásra.

A képen látható résztől jobbra még ősszel kezdtem kialakítani egy új virágágyást. Igyekeztem úgy ültetni, hogy kicsit majd hajazzon az angol kertek kócosságára, mert nekem az nagyon tetszik. Aztán persze remélem sikerült is így elültetnem a virágokat, cserjéket. Ezeknek pedig szeretnék egy hátteret adni. Balról jobbra haladva lesz egy magnólia 

Még kicsike, de vannak rajta már most virágbimbók, így remélem már idén tavasszal megörvendeztet minket virágokkal, és hogy aztán szépen gyorsan fejlődésnek indul. Csak az első 1-2 év ne lenne, amíg igazából megkapaszkodnak. De türelem!

A magnólia után lesz egy szeldelt levelű japán juhar - ő még sajnos nincs meg, mert csak kb. 2 hét múlva érkeznek a kertészetbe, de azért az ilyen:

És mellé pedig egy törpefenyő kerül. Ő már megvan, csak ültetésre vár.

Holnap tervezem őket elültetni, és aztán szépen fejlődésnek indulhatnak, hogy egy csodás hátteret adjanak az egész ágyásnak. Ami bizony még nem is igazi ágyás. Ősszel, mikor ültettem a növényeket, már annyira kemény és száraz volt a föld, hogy arról szó sem lehetett, hogy onnan felszedjük a füves réteget, és igazi ágyás legyen. Mindig csak ástam egy-egy gödröt, amibe elültettem az adott virágot és kész. Na idén, ezt is meg kell csinálni. Most már azzal is nehezítve, hogy az ültetett növények között kell majd ügyeskedni úgy, hogy egyiket se sértsük meg.

Én ma voltam kint a fák metszésén kívül először. De elégedett vagyok az elvégzett munkával, mert rendbe tettem a két magas ágyást. Kiszedtem a gazokat, és felforgattam a talaj felső rétegét, így most már lehet majd ültetni ezt azt. Terveim szerint belekerül már a saláta, retek, és lehet még a sárgarépa is. Az elképzelés, hogy a salátát, retket nem egyszerre szórom el, hanem mondjuk hetente, hogy így hosszabb ideig legyen termés, és ne egy hét alatt kelljen felfalni sokat. Ráadásul idén fogok először ültető szalaggal próbálkozni. Remélem sikerrel járok.

Rendbe tettem az árnyékliliomok ágyását is, de erről nincs fotó, mert igazából semmi látványos. Leszedtem az elszáradt leveleket, összegyűjtöttem a vakondtúrásokból a földet - ezt máshol is a kertben, mert ősszel dolgozott rendesen ez a kis kék gatyás, És utána feltöltöttük mulccsal. Így ugyan rendezett, de még semmi látványos nincs benne.

És mert nem élet az élet kertépítés nélkül, hát az is megkezdődött ma. Talán emlékeztek, hogy csináltunk mi egy pergolát a kertbe, hogy ott lehessen sütni-főzni, vendéget fogadni. Szerintem igazán szépre is sikerült.

Tavaly nyáron sokszor csodáltam - távolról. Ugyanis egy m2-nyi árnyék sincs ott. Ültettünk ugyan kiviket az oldalára, de azok még nem indultak be igazán, így nem borították be az oldalakat, hogy árnyékot adjanak. Ültettünk fát is, ami majd egyszer valamikor szintén fog árnyékot adni. De sajnos a lényeg itt is azon van, hogy majd valamikor. Közben pedig egyre melegebb nyaraink vannak. Így tavaly pl. vendéget egész nyáron nem tudtunk hívni, mert nem lett volna hova kiülni, csak az esti órákban. 

Sokat tipródtam a dolgon, hogy ez így nagyon nem jó. Próbáltam nézni ezeket a napvitorlákat. Mit mondjak, roppant drága megoldás. Ráadásul mivel csak egy háromszögnyi területet fedne le a pergola jelenlegi állapotában, ezért igazi megoldást sem nyújtana.

Addig töprengtem, míg arra jutottam, hogy ki kell bővíteni az építményt négyzet alakúvá, és befedni a tetejét. Ezzel a megoldással tudunk csak árnyékot varázsolni oda.

Megosztottam ebbéli gondjaimat a férjemmel is, és így végül elhatároztuk, hogy akkor idén kibővítjük a pergolát. 

Ez tavaly elkezdődött azzal, hogy a tűzrakó helyet lebontotta, mert túl nagyra sikeredett amúgy is, meg hát oda fog kerülni az egyik plusz láb.

Ám hogy rendesen kiadja magát a négyszög, így az oda vezető járda is odébb kerül majd - a képen most látható sziklák és növények helyére nagyjából. 

Aztán életem párja, aki imád bontani és újra építeni, közölte, hogy ő lebontaná a fűszerspirált is, mert egyrészt, ha elkészül a tető a pergola fölött akkor árnyékba kerül, és ez a benne lévő növényeknek lehet nem esne jól. Másrészt ma már látja, hogy nem teljesen így kellett volna megépíteni. És hogy akkor majd a pergola másik végébe építené fel újra. (Magasabb növénytől még jobbra.)

Én ettől eleinte nem voltam feldobva, de beláttam, hogy ha semmi más nem is, de az árnyékba kerülés mindenképpen indokolja az áthelyezést.

És hát a héten a tettek mezejére léptünk. Megvettük a szükséges gerendákat, és talpakat, csavarokat. Így ma a férjem szépen kiásta a gödröcskéket, és lebetonozta az oszloptartó talpakat.

Közben majd le lehet kezelni a gerendákat. Le tudja bontani a fűszerspirált. Aztán fel lehet építeni a pergola vázát. Megcsinálni majd rá egy borítást, hogy tényleg legyen alatta árnyék. Erről már vannak elképzelések, de majd meglátjuk, hogy alakul. És aztán fel lehet építeni újra egy kisebb tűzrakót és egy már jobban megépített fűszerspirált is. Addig persze a fűszer növényeimet ki kell onnan menteni. 

És egyelőre szépen fejlődik egy új ültetésem is, amit korábban még sosem csináltam. Virágládába került egy csomó tulipánhagyma. Tél elején sokáig kint hagytam, hogy megkapja a hideg hatást is. És utána is csak a nem túl meleg nyári konyhában telelt. Most itt tart.

Természetesen már kikerült a kertbe, és remélem, hogy virágot is fog hozni.

Nálunk lassan indulnak meg a növények, így igazi szépségről még nem tudtam fotót hozni, bár krókusz már nyílik, és a téli jázmin is szép lassan virágba borul, de ezeket ma nem fotóztam le. Majd kell későbbre is valami látványosság. 

Szóval hajrá, végre itt a tavasz. Persze, tudom, még csak március 1. van, és jöhet még akár hó is, meg fagy is, de azért reménykedem, hogy nem lesz már nagy és tartós hideg, és akkor szép lassan elindul a kert. Én türelmetlenül várom.