És akkor a könyv ...

Amikor kitaláltam, hogy blogot írok, kifejezetten a megjelent könyvem miatt szántam rá magam. Gondoltam a bloggal felkeltem a figyelmet iránta, és majd sokan el akarják olvasni.

Aztán mi történt, mi nem, lassan gyermek és ifjú korom emlékei kerültek a posztokba. Én végül is élvezettel írom őket, mert nekem is sok szép emléket idéznek fel. És azért egyelőre úgy tűnik, nézettség is van, szóval másokat is szórakoztat.

Érdekes dolog ez a bloggolás, mert azért rendesen van benne kitárulkozás is. Van barátnőm, aki konkrétan azt mondta nekem, hogy "ezek szerint én eddig nem is ismertelek", pedig bizony már 40 éves a kapcsolatunk. Ezzel együtt persze azért nagyon igyekszem, hogy csak olyasmit írjak le, amit bármikor akár szóban is megosztok azzal, aki meghallgat.

Egyelőre még vannak előjegyzésben témáim, szóval még biztosan folytatni fogom, legfeljebb azért nem írok minden nap. Bármilyen meglepő, de én ezeket a posztokat nem 10 perc alatt dobom össze, és nincs minden nap 1-2 órám rá, vagy éppen hangulatom sem. Mert bizony már kaptam kritikát is, hogy egy-egy bejegyzést nagyon elkapkodtam, és hogy már nem mindig olyan tartalmasok, mint kezdetben. Elfogadom, és elhiszem, és azt kell mondjam ennek talán az volt az oka, hogy igyekeztem naponta írni és ezek szerint nem voltam mindig kellően "ihletett".

Így lehet kicsit ritkulni fognak a posztok, de jönnek továbbra is. ígérem.

Ma ismét öröm ért, mert egy Facebook oldal is megosztotta a könyvemet. Íme: Könyvmolyok szerint a világ

Nagy boldogság lenne, ha ennek az oldalnak a segítségével kikerülne a baráti körömön kívülre is a könyv. Remélem senkinek nem fog csalódást okozni.

Sokan kérdezték már, hogy de hogy, meg nem is tudtuk, és hogy hogy? Igen, nem tizenévesen, és nem is huszonévesen fogtam bele az írásba. Bár első alkalommal, naplószerűen még az első túrákról kezdtem írogatni. Talán pont a Királykői túra után. Piatra Craiului túra Azonban nem folytattam, és nem lett belőle akkor semmi, bár a férjem próbált rávenni, hogy írjam csak, mert jó. Szóval ez akkor abbamaradt.

Másrészt viszont egészen kicsi koromtól úgy alszom el, hogy mesélek magamnak, miután lefeküdtem. Ajánlom bárkinek, remekül altat! :) Egészen hosszú történeteket szoktam volt így kreálni. Kislány koromban mindig szerelmes voltam valakibe, Zoránba, aztán a Kóborba. :D Szép "szerelmek" voltak. Amikor már igazi pasi is került mellém, akkor is tudtam álmodozni róla, hogy hova megyünk, mit csinálunk, hogy lesz majd évek múlva. Mára már az ilyen meséimnek semmi köze hozzám, vagy a családomhoz, teljes mértékben kitalált személyek szerepelnek egy-egy történetben, és így volt ez sok évvel ezelőtt is, amikor kitaláltuk, hogy irodát nyitunk. Már akkor is biztosítással foglalkoztunk, csak akkor még egy biztosító ügynökeként. Szépen kibéreltünk egy irodát, gyönyörűen berendeztük, és aztán megnyitottunk és én vártam az ügyfeleket. Annyi eszünk mondjuk nem volt, hogy valami ünnepélyes megnyitót csináljunk, kihirdetve a környéknek, hogy itt vagyunk, vagy lehet csak pénzünk nem volt ilyesmire. De ez egy vidéki kisváros központjában, egy emeleten lévő iroda volt. Így senki, egyáltalán senki nem jött be az irodába, legfeljebb ha valaki az emeleti kínai boltot kereste, de oda nem rajtunk át vezetett az út. Mivel internetet akkor még oda nem tudtunk beköttetni én nagyon szenvedtem ott napi nyolc órát. Egyedül voltam, mert a férjem továbbra is kijárt a meglévő és új ügyfeleinkhez is. Én meg csak ültem, tettem-vettem, amit lehetett azt megcsináltam az adminisztrációs munkákból, ettem-ittam, lementem a bolt alatt megnyílt pékségbe, és tudtam, hogy kétszáz kilós leszek, ha továbbra is minden nap onnan veszem a reggelit, ebédet, tízórait, uzsonnát, hogy teljen az idő. Szeretek számítógépes játékokat játszani, ezért azzal is elment naponta valamennyi idő. De még mindig rengeteg maradt amiben nem volt mit csinálnom.

És akkor egy nap megnyitottam a word-t és elkezdtem írni. Az első sorokat ezerszer átfogalmaztam persze, mert valahogy sehogy sem tetszettek. De aztán átszakadt a gát, és csak írtam és írtam. Repültek az órák.

Az irodát hamar bezártuk, de az írás maradt. Éjszakákon át ültem a gép mellett és írtam.

Ám hogy milyen más állapotba kerültem ettől az egésztől, és hogy lett végül egy kézbe vehető, vagy éppen Kindle-re tölthető könyv az én írásomból, arról majd még mesélek. Most érjétek be ennyivel.

Viszont ha már, akkor mutatom, hogy a könyvet megvehetitek online - könyvesbolti terjesztésre sajnos nem futja, de az Underground Kiadó üzletében azért 1-1 példány szokott lenni, de figyelem, az üzlet csak délután van nyitva. Online rendelést is át lehet venni az üzletben, ha valaki úgy szereti jobban. Ja és telefonon is meg lehet rendelni a könyvet, ha esetleg idegenkedik valaki az online vásárlástól.

Online vásárlás

A kiadó telefonszáma, ahol rendelhető a könyv: +36 30 632 4806

Illetve mostanra már e-könyvként is megvásárolható: E-könyv

Már többen kértek tőlem folytatást. Sajnos mindig el kell keserítenem őket, hogy egyelőre nincs. De azért azt is meg szoktam súgni, és most nektek is elárulom, hogy van egy másik teljes történet a fejemben. Már csak le kell írni. Ami, ha majd tovább mesélek erről, akkor ti is meglátjátok, nem is olyan egyszerű. De azért raja vagyok  dolgon! 

Ízelítőnek azért ennyit kaptok belőle:

Jó hírek és egy kis kolostor látogatás

Sziasztok! Remélem mindenkinek jól telt a háromnapos hétvége. Én bevallom leginkább csak fáztam. Nem vagyok hisztis az időjárásra, én tényleg szeretem a ködöt, a havat, a hideget, az esőt, a napsütést, mindent. Talán csak a szelet nem annyira. De ebből a hidegből most már akkor is elegem van, ha most voltak a fagyos szentek.

Május 17.-e van, és szeretnék rendszeresen 20 fok feletti melegeket már! Na, és a kertem is nagyon örülne neki.

Azért a hideg, és a fagyoskodás ellenére ma remek hírt kaptam. A nyomtatott könyvkiadás már egy éve, hogy megtörtént. Igazán nagy öröm volt. Sajnos azonban, a terjesztés is az én feladatom lenne, és bevallom ez nem megy olyan nagyon jól. Pedig aki elolvassa a könyvet, az nagy többségében mind dicséri. De eladni még sem könnyű. Ráadásul elismerem, nem is túl olcsó. Annak ellenére sem, hogy nekem hasznom szinte csak pár forint van egy-egy példányon. Az előállítási költségei miatt kerül ennyibe. És bár tudom, hogy manapság a könyvesboltokban is ilyen áron kapni könyvet, de egy kezdő író regényéért nem biztos, hogy ismeretlenül is kifizetnek az emberek ennyi pénzt. 

Természetesen az első pillanattól gondolkodtam az új, modern lehetőségekben is. De ehhez is kiadót kellett találni, szerződni kellett velük stb. Szóval volt ezzel is adminisztrációs meló épp elég.

Ma viszont végre elérhetővé vált. Bizony, mától e-könyvként is megvásárolható a művem. 

Veled vagy nélkülem - itt lehet akár azonnal is megvenni, és máris lehet olvasni. Nincs szállítási költség, nincs 3-5 nap szállítási határidő, és az ára is jóval alacsonyabb.

Vegyétek és olvassátok, remélem ilyen formátumban is élvezetes szórakozást nyújt majd mindenkinek. 

Ha pedig meg is osztjátok a lehetőséget, azt külön megköszönöm.

És rögtön elárulom, hogy ezt a remek hírt a lányom is megkapta ma. Így hát az ő könyvét is el lehet érni immáron elektronikus formában is, itt:

A tigris ökle

Én igazán konzervatív vagyok könyvek tekintetében, és imádom amikor a kezembe vehetek egy-egy új kötetet, szeretem a papír illatát, és nagy élmény minden szempontból. 

De már korábban is kipróbáltam az e-könyvet, és azt kell mondanom, hogy igazából remek találmány. Egyetlen kis masinán több ezer kötetes könyvtára lehet az embernek, azért jóval olcsóbban, mint ha nyomtatott könyveket venne. Ráadásul az e-könyv olvasókon annyiféle opciót lehet állítani, hogy mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbb formátumot. 

Érdekes, de én pl. sokkal gyorsabban olvasok e-könyvet, mint nyomtatott könyvet. 

Ja, és még kislámpa sem kell hozzá, ha este az ágyban olvassuk.

Remélem mindenkit sikerült rábeszélnem az e-könyvre, és főleg a mi regényeinkre, ezért be is fejezem a reklámozást, és mesélek nektek ma is egy kicsit utazásainkról.

Kolostor látogatást ígértem és oda is megyünk.

Szinte mióta megismertem a férjemet azóta mondta mindig, hogy egyszer feltétlenül el akar vinni, hogy nézzük meg a moldovai kolostorokat. 

Sokat kellett várni rá, de amikor a szállás adásban gondolkodtunk és bejártuk Székelyföldet, akkor végre elmentünk Moldovába is.

A moldovai kolostorok építése még az 1300 -s években kezdődött, és épültek további kolostorok a XV. szd.-ban is. Számos építmény mára a világörökség része.

Nem tudom valós történet-e, de még Ceausescu rendszere alatt mesélték, hogy a Voroneti kolostort meg akarta vásárolni Amerika. Az volt a tervük, hogy teljesen lebontják, elszállítják és újra építik Amerikában. Szerencsére nem került eladásra az épület, így ma Moldovában csodálhatjuk meg.

Moldova egy egészen külön világ, más kultúra Románián belül is. Egyrészt, nyilván politikai okokból, de sokkal gazdagabbnak tűnt az egész terület, mint pl. Erdély bármelyik területe. Szuper, szinte autósztráda minőségű utak, rendben tartott városok, falvak. 

Érdekes építészeti jellegzetesség, hogy a kerítések tetejét mindenhol egy kis tető fedi. Ha ezeket meglátja az ember, akkor már biztos lehet benne Moldovában jár. 

Minden udvaron fedett, kis csúcsos tetővel ellátott kút van. De az utcán lévő kutak is mind-mind csodásak.

Sajnos csak ezt a fotót találtam, de ennél sokkal szebbek vannak egyébként.

Az egész táj kellemes dimbes-dombos, és zöld amerre a szem ellát. 

Engem magával ragadott az egész világ. Sajnos, hogy bizony nincs közel Magyarországhoz, ezért nem sokan vállalkoznak a hosszú útra odáig, illetve ha mégis, általában a bukovinai csángóknál megállnak az utazók. 

Moldovában igen sok kolostort találhatunk. Sajnos mindre nem jutott időnk. De jártunk a Voronet-ben, A Moldovita-ban, Sucevita-ban, Putnán és hogy őszinte legyek már nem is tudom még melyikben.

Volt köztük kevéssé díszes, de voltak csoda szép színes kolostorok is. Szinte mindegyikre jellemző azonban, hogy a kertjeik szépen ápoltak, és már pusztán a kert látványa is megéri a látogatást.

Ezek a kolostorok különösen arról híresek, hogy a külső falaik is freskókkal gazdagon díszítettek.

Putna - Stefan cel Mare uralkodása alatt építették, még a XV. szd.-ban. Ám ez a kolostor inkább építészetileg érdekes, de nem olyan díszes.

Sucevita - A XVI. szd.-ban épült és már sokkal díszesebb kívülről is.

Moldovita - Szintén a XVI. szd.-ban épült, és Stefan cel Mare fia, Petru Rares építtette. 

És akkor az én felsorolásomban jöjjön most az utolsó, és talán legdíszesebb kolostor.

Voronet - XV. szd. végén emeltette Stefan cel Mare, a törökökön aratott győzelemért. 

Mivel ez talán a leghíresebb és legkülönlegesebb kolostor, ezért ezt a Wikipédiáról másoltam ide nektek:

"A templomfalak külső falfestésének összhatása kifejezetten pittoreszk, az építmény összhatásában alapvetően meghatározó jelentőségű. Keleten, a szentély-záródás tengelyére szervezett vakárkádok mezőiben – egymás felett hat sorban – helyezkedik el a CIN, a „Mennyei és Földi Hierarchia”. Az északi oldal falfelületein az erények paradicsomba vezető küzdelmes utat szimbolizáló „Mennyei Létra” látható, ábrái az időjárás viszontagságai miatt ma már erősen megviseltek. A déli falszakaszokon ábrázolt „Jessze Fája” (Jézus Nemzetségfája) lenyűgöző szépségű. Ugyanilyen hatást keltenek a megmaradt nyugati homlokzaton ábrázolt „Utolsó Ítélet” víziójának jelenetei. Ez a kolostortemplom leghíresebb freskója, amely a teljes nyugati falat borítja. A jelenetek ábrázolásánál a környékbeli művészek a bizánci stílust saját moldvai világukhoz igazították: a mennybe készülő lelkek moldvai kendőket, a kárhozatra jutók török turbánokat viselnek, a feltámadást pedig a havasi kürt (románul bucium) hangja jelzi.

Korunk művészettörténészei jogosan feltételezik, hogy ezeknek a falfestményeknek ismeretlen mestere széles kultúrájú és önálló gondolatait bátran kifejező, nagy művészegyéniség volt. A falfestményeken található a világhírű és mindmáig sikertelen anyag előállítási kísérletnek bizonyuló "voroneți kék" szín alkalmazása."

Voltak már barátaink, akikkel sikerült eljutnunk ezekbe a mesés épület együttesekbe. Szívből remélem, hogy lesz még lehetőségünk ismét elmenni oda.

Addig pedig ismét csak azt tudom mondani, hogy mindenki merészkedjen ki a Kárpátokon túlra is, nem fog csalódni. Csodás helyeket járhat be.