2016. június 10., péntek

Végre péntek ...

Valahogy még mindig nem akar igazi nyár lenni. Nem mintha szeretném a 30 fokot, vagy pláne, ha még annál is több van, de nálunk ma reggelre megint esett, aztán dél körül is, és megint csak 21 fok körül van. Na de sebaj, a lényeg, hogy végre péntek. Ne is foglalkozzunk azzal, hogy esős hétvégét ígérnek.

Ki szokott fürdőbe járni?

Gyerekkorunkban ugye a strand volt a legfőbb nyári program. Amíg Újpesten éltünk, nekem is a Tungi volt a csúcs! Ott tanultam meg úszni, és ott tűntem el egy pillanat alatt a szüleim szemei elől is, de szerencsére a szemfüles törülköző szomszédok elcsíptek.
A Balcsi mellett egyértelműen ez volt a legjobb.
Aztán tíz évesen elköltöztünk Újpestről. Tényleg, erről még nem is meséltem. De ezt majd csak legközelebb, most fürdünk. 
Szóval Újpestről Zuglóba költöztünk és a Tungi már nagyon messze volt. Ellenben a Dagályra mindössze egyetlen busszal el tudtunk jutni. Így bizony ált. sulis koromban volt olyan, hogy egész nyáron, minden nap mentünk a Dagályra. Már kora délelőtt kint voltunk, és kora délután mentünk haza. Egész nap úsztunk, rengeteget a víz alatt. Ma már szétrobban a fejem attól is, ha csak véletlenül elmerülök, de akkoriban szinte többet voltunk a medence alján, mint a víz színén.
Persze lehetett fiúzni is, a szokásos lángos is lecsúszott mindig. És mivel egész nyáron kint voltunk, még én is tudtam kicsit barnulni. 

Aztán telnek az évek, és már nem olyan izgalmas a strand, de semmi gond, ahogy az embernek gyerekei születnek, ez ismét program lesz. Pontosan addig, amíg fel nem nőnek. Így valóban, amikor megszületettek a gyerekek újra strandra járók lettünk. Felfedeztünk egy nagyon szép, tiszta, és nagyon ápolt strandot, Nagykátán. Nekünk az egészen közel van, így remek helynek bizonyult. Palatinuson is jártam gyerekkoromban, meg talán még később is, de nagyon nehéz megközelíteni, és elképesztően sokan vannak. Ezért nekem nem lett soha a kedvenc helyem. 
Szóval Nagykáta. Bárkinek nyugodt lélekkel ajánlom, mert tényleg nagyon szép és tiszta hely. Természetesen gyógyvíz is van, sőt már gyógyfürdő is, közösen a stranddal. 



Igen ám, de a gyerekek időközben felnőttek, és már nem kívántak velünk strandolni. Mivel mi napozni nem szeretünk, így már minket sem vonzott. Sőt, némileg megszaporodott az éveink száma is, és egyre inkább elkezdtünk vonzódni a termálfürdőkhöz. És mára már ott tartunk, hogy 2-3 havonta biztosan felkeresünk egyet-egyet.

Jártunk az országban több helyen is. Még gyerekekkel voltunk Harkányban. Nekünk nagyon szimpatikus, szinte mediterrán hangulatú volt ott minden. Utcára kitelepedett éttermek, cukik. Éjszaka vagy este a parkban zenés kiülős helyek. Így miután alaposan kiáztattuk magunkat napközben a strandon, estére is maradt bőven kellemes program.
Akkoriban a harkányi strand már óriási volt, és persze volt termál medence is. Szóval lehetett pancsolni a gyerkőcökkel, aztán lehetett ázakodni a finom meleg vízben is.


Mivel ma a fürdőkről akarok mesélni, ezért azt meg sem említem mennyi remek helyre lehet innen kirándulni is.

Voltunk természetesen Sárváron is. Útban Olaszország felé, egy nagyon szuper napot töltöttünk el ott is. Akkoriban még nagyon menő volt a sárvári termálsó, nem is tudom azóta mi lett ezzel? Mondjuk mi soha nem használtuk, de attól még jó is lehetett.
Azonban talán kevesebben tudják, hogy bizony termálvíz és strand van Vasváron is. És Olaszország felé az is útba esett. Ott is aludtunk a kempingben. Régi történet ez is, de akkor még nem volt egy nagyon felszerelt kemping, ám egy éjszakára megfelelt.
A fürdést viszont nagyon élveztük, mert rajtunk kívül szinte senki nem volt ott. Na jó, nem csoda, mert az időjárás viszont pocsék volt.


Hévíz. Hévíz szerintem már az építményei miatt is egy csoda. Ám bevallom, én kicsit féltem benne a mély víz miatt. Tudok úszni, de nem vagyok egy úszóbajnok. Ott viszont úszni kell, mert nincs hol leállni. Voltak ilyen fakorlátok, amiken lehetett lógni, pihenni, de engem pl. az áramlat besodort alá, és ez elég ijesztő volt. Nem kértünk gumiövet, mert úgy gondoltuk, tudunk úszni, jó lesz úgy. Hát jobb lett volna az úszógumival. Érdekes, hogy azóta sem mentünk vissza, pedig tényleg csodálatos hely.


Zalakaros - itt már gyerek nélkül jártunk. Ismeritek a telefonos szállás ajánlatot, hogy két éjszaka szinte ingyen. Na mi egy ilyennel mentünk Zalakarosra, mert a Mendan lánc akkor építkezett ott, és az apartmanos rész még csak épp, hogy lakható volt, de igazából nem volt még készen teljesen. Így valóban nagyon olcsón ajánlották fürdőbelépővel együtt. 
Az apartman kényelmes volt, de még nem volt semmi dekoráció szinte sehol. Igaz nem is azt akartuk látni. Az apartman ház mellett is volt egy fürdő, konkrétan egy medence. Ide fürdőköntösben le tudtunk ballagni a szobánkból. Itt volt olyan élményben részem, hogy egyik este csak mi ketten voltunk a férjemmel a medencében. Olyan volt, mintha a saját uszodánk lett volna. Azt kell mondjam, nem egy rossz érzés a dolog. Senki nem fröcskölt, senkit nem kellett kikerülni, nem kell magyarázni ugye?

Nem rossz, mi? Ki mondja, hogy nem fogadná el a háza mellett?
De természetesen átjárhattunk a nagyobb fürdőbe is, ami már a hotelben volt. 


Ez viszont nagyon izgalmas építmény, ahogy a fotón is látszik, több szinten lehet jönni menni a medencék között. Imádtuk. 
A zalakarosi fürdőben és a strandon nem jártunk. Ez utóbbiban azért nem, mert október volt. A városi fürdőre meg a hotel fürdője mellett nem igen volt igényünk.

Miskolctapolca - sokáig kedvenc helyünk nekünk és persze a gyerekeknek is. Képesek voltunk lemenni kocsival akár egyetlen fürdés kedvéért is. Aki megalkotta, nem ma - tényleg az úttörő táborral is jártunk ott, csak amikor arról írtam, akkor ez eszembe sem jutott - szóval aki ezt kitalálta nagyon jól tette. Jönni-menni a barlangi folyosókon úszva, közben élvezni a masszírozó vízeséseket tényleg remek szórakozás. Ám a legutóbbi látogatásunk nagy csalódás volt. A fürdőt nagyon szépen felújították, és most még nagyobb felületen van víz, mint korábban, és a barlangi fürdő rész is nagyobb lett. Ám nem tudom miért, sokkal hidegebb is lett a víz. És nem, nem csak mi fáztunk. Más vendégek is cidriztek a barlangi medence vizében. Így a legtöbb időt a termál medencében töltöttük, aminek viszont semmi különlegessége nem volt, és igazából még az sem volt elég meleg. Ez nagy kár, ha hidegebb lett az ottani víz, mert egyébként tényleg nagyon látványos, élménydús hely. 


Nagyon sokan dicsérték Hajdúszoboszlót. Sokaktól, a saját szüleimtől is mindig csak azt hallottam, hogy remek hely. Így egy alkalommal Erdélyből hazafelé úgy döntöttünk, megállunk ott és fürdünk egyet. Igazság szerint eleve nagyon nehezen találtuk meg az élményfürdőt. 
Igen, bocsánat itt szeretnék megjegyezni valamit. Szeretjük már a meleg vizet és a meleg vizű fürdőket. De mi az élményfürdőket keressük. Ugyan nem csúszdázunk, de a jacuzzit imádjuk, és élvezzük a sodró folyósokat is, valamit főleg a párom nagyon szereti amikor az erős vízsugárral tudja a hátát, vállát veretni.
Szóval igen, Hajdúszoboszlón is az élményfürdőt kerestük, amit nagy nehezen, de meg is találtunk. Különleges, izgalmas medencéket találtunk, különböző korok, vagy ötletek alapján kialakítva. Még olyan medence is volt benne, amiben szinte fekete, olajos szagú víz volt. Azonban sajnos pl. ehhez sem volt kiírva, hogy miért is jó, ha abban fürdünk. 
Jártunk ott azóta még egyszer, mert erdélyi barátaink ott szerveztek találkozót. Ünnepek voltak, ez tény. A strand még nem volt nyitva, ezért akkor is a fürdőbe mentünk. 
És bocs mindenkitől, de minket továbbra sem varázsolt el. Annyira nem, hogy a végén haza is mentünk, mert az a rengeteg ember és a visszhangzó épület zajától már szabályosan fájt a fejünk. 


Mivel a második alkalommal több napot töltöttünk ott, ezért szerencsére másnap eszembe jutott, hogy van egy nagyon kedves ismerősöm Balmazújvárosban, ami csak egy ugrásra van onnan, és ő mesélte, hogy nem régen nyílt náluk egy szuper fürdő. Nosza, felhívtam szegényt, hogy szerinte ott is ennyi vendég van, vagy tudunk kellemesen is fürödni. Így javaslatára kikötöttünk másnap a balmazújvárosi Kamilla fürdőben. Nem is tudom mit mondjak, hogy ajánlom, vagy sem? Nem, nem azért, mert csalódtunk benne. Sőt, éppen hogy nem. Ugyanis tényleg egy szuper hely, azóta pedig tovább bővült a szauna részlege. Bár ez minket nem érdekel, de biztosan van, akit igen. Szóval azért nem tudom ajánljam-e, mert azért ez egy kicsike fürdő, a város méreteihez illesztve. Ünnep ide vagy oda, mi bizony nagyon kényelmesen, kevés vendéggel megosztva pancsolhattunk a medencékben, és ez így volt tökéletes. Ha most ajánlgatom, és nyilván nem csak én, akkor szép lassan ez is a zsúfoltság áldozata lesz. Na, mindegy, menjetek, nézzétek meg, mert érdemes.


Sokáig a kedvenc helyünk volt az esztergomi fürdő. Kellően közel van nekünk, és szintén egy remekül kitalált élményfürdő. Ráadásul ez volt az, aminek egészségügyi hatásait is volt, aki észlelte magán a családból. Ám sajnos egyszer csak bezárták, felújítás címén. Volt, hogy oda mentünk és zárva volt, nagy bánatunkra. Így bizony már nagyon régen nem fürödtünk ott. Itt még a csúszdákat is használták családom bátrabb tagjai. Talán azóta ismét kinyitott, de mi közben átszoktunk máshova. De azért lehet előfordulunk még ebben is.


Amikor zárva találtuk az esztergomi fürdőt, akkor bánatunkban elmentünk a megyeri Aquaworld-be. Nagyon szép hely, tényleg csodásra építették. Mivel mi hála az égnek, akár hétköznap délelőtt is el tudunk jutni pancsolni valahova, így még tömegre sem feltétlenül panaszkodhatok. Ám bevallom még sem szeretem igazán, két okból. A legdrágább hely, ahol az utóbbi években jártunk. És itt nincs termál víz sehol. Sejtem melegítik csak a medencék vizét, és azért az nem ugyanaz.


Ahogy írom ezt a bejegyzést, sorra ugranak fel a helyek. Tényleg elképesztő mennyi fürdő van az országban, és milyen nagyon sokban nem is jártunk még.
Még az egyetemi éveim alatt volt egy szabadon felvehető tárgyunk is, és én idegenforgalmi földrajzot választottam. Ott hallottam először, hogy Magyarország nagyhatalom lehetne a termál vizei miatt, mert olyan elképesztő mennyiségben található az ország alatt. Jószerivel bárhol lefúrnak, előbb utóbb feltör a termálvíz. És ez önmagában még nem is minden. A magyarországi termálvizek ugyanis jóval melegebbek, mint más országok termálvizei. Általában jóval alacsonyabb is a határ ahhoz, hogy egy vizet termálvíznek nyilvánítsanak, mint nálunk. Szóval tényleg óriási kincs birtokában vagyunk, és nagyon örömteli, hogy ennyi fürdő épült-épül, mint amennyivel büszkélkedhetünk.

Egerszalók. Teljesen véletlenül fedeztük fel. Egerbe készültünk, és nem akartunk autópályán menni, mondván megtakarítjuk az autópálya matrica árát. A mellékutakon egyszer csak táblákat láttunk, hogy merre kell menni egy fürdőhöz. Akkor még nem volt ott strand, és főleg nem volt egy hatalmas betonlétesítmény, mint luxus szálloda, hanem csak a kicsapódott sómedencék, a csordogáló melegvíz, és az ezt élvező emberek. Már a látvány is lenyűgöző volt, hófehér medencék, gőzölgő patakok. Persze volt már kialakítva egy kis medence is, amit nagy örömmel próbáltunk ki mi is. De az egész még nem volt felfedezve, nem volt kiépítve, és talán ettől volt olyan varázslatos, amilyen.



Aztán mára sajnos ez lett belőle.


Lehet, van akinek ez tetszik, szerintem rémes. 

Ne adjátok fel, voltunk még máshol is. Például Demjénben. Sajnos akkor még nem volt készen az ottani barlangfürdő, de ettől még a termálfürdő részleg nagyon kellemes volt. Ha nem tudtam teljes mértékben kiélvezni annak csak az volt az oka, hogy a külső medencék nem igen biztosítanak árnyékot, a belső medence pedig igen apró volt. De a strand rész tényleg nagyon kellemes, szép hely. Még a barlangfürdőbe is szeretnék eljutni, remélem hamarosan sikerül.


Amikor megnyílt a ceglédi fürdő, természetesen azt is gyorsan felkerestük, mert hogy az is közel van. Bocsánat, de nagy csalódás volt. Először is olyan sokan voltunk így frissen nyitás után, hogy pl. csak a pincében tudtunk átöltözni, úgy, hogy egy lepedővel voltunk elválasztva nők és férfiak, és ott tudták elvenni a ruháinkat. A víz egyik medencében sem volt igazán kellemesen meleg, illetve amelyikben mégis, az zsúfolásig volt. Mert bizony a fedett rész nem nagy. Úgy tudom azóta továbbfejlesztették a fürdőt, lehet ma már jobban tetszene, de nem jártunk ott azóta sem, és akkor is elég hamar eljöttünk, mert kifejezetten fáztunk.



Ugye mindenkinek megvan még a bedobott cédula, mely szerint elviszik az embert busszal érdekes helyekre, és ott meg kell hallgatni egy előadást, ezért alig kell fizetni egy-egy ilyen kirándulásért. Na mi is kaptunk egyszer egy ilyet, és az agárdi termálba hirdettek egy utat. Bár nem szeretünk buszozni, már csak azért sem, mert az uram nem fér be az ülések közé a majd 2 méteres magasságával, de ezt valahogy úgy gondoltuk bevállaljuk. Az első meglepetés az volt, hogy mi akkor kb. olyan jó negyvenesek voltunk. A többi utas meg olyan jó hetvenes. Majdnem visszafordultunk a busztól, de ha már, akkor végül is elmentünk velük. 
Addig sosem hallottam arról, hogy a Velencei tó partján is van termál fürdő, ezért nagy izgalommal vártuk. Ugyan első körben be sem engedtek minket, mert hogy épp tele volt a fürdő, ezért plázázni vitték a társaságot, de utána már szabad volt az út, és mehettünk pancsolni. Igazából egyetlen nagy és nagyon forró vizes medence volt az épületben. Amennyire emlékszem tíz percnél többet tényleg nem is bírtunk benne maradni. Viszont volt egy kicsike kültéri medence is, abban már sokkal jobban éreztük magunkat. Összességében nagyon tetszett a hely egyébként, így később is előfordultunk benne, és így itt volt olyan élményben részünk, hogy vastagon állt a hó a külső részen és mi abban futottunk ki a kinti medencéhez. Mi több, rendszeresen ki is másztunk a vízből megmerítkezni a hóban, majd gyorsan vissza a meleg vízbe. Csodás volt.


Később a fürdő felújításra került, és jócskán ki is bővítették. Talán pont ezért számunkra elveszítette a varázsát, és azóta már nem járunk oda.

És a nem túl régen felfedezett, mostanában leginkább látogatott hely, Kecskemét. Nekünk kellemesen elérhető távolságban van. Hatalmas, még sok látogató esetén sem igazán zsúfolt fürdő rengeteg lehetőséggel. Egybe épült az uszodával, van termál részleg, van élményfürdő, van SPA, vannak csúszdák, és ha jól tudom kondi terem is, ahova mi sosem mentünk, természetesen van szauna, és minden egyéb szolgáltatás, ami ma elvárható egy fürdőkomplexumtól. Mivel nagyon nagy, ezért mi nagyon szeretjük, hiszen sosincs túlzsúfolva. Arról nem is beszélve, hogy talán itt találtuk eddig a legnagyobb jacuzzit, ami mit tagadjam, a kedvenc helyünk. Az már csak ráadás, hogy remek büféje is van, és finomakat szoktunk ott ebédelni.
Vannak kültéri medencék is, amelyeket télen is lehet használni. És persze sok és nagy beltéri is. Még a felső teraszon is van egy kis medence, ahol elvileg lehetne koktélozni, de a koktélbárt még soha nem találtuk nyitva.


Határozottan tudom, hogy jártunk még máshol is. De az a helyzet, hogy nem emlékszem a városra, és így a fürdő nevére sem. Pedig az is kellemes hely volt, bár ott többször is rászóltak az akkor még kicsi fiunkra, hogy ne pancsoljon, mert zavarja a felnőtteket. Pedig nem mondanám, hogy olyan fröcskölést rendezett, mint egy bálna. Emiatt kicsit rosszul éreztük ott magunkat, de ezzel együtt kellemes, szép hely volt az is.
Tudom, hogy még számos hely lenne az országban, amit érdemes felkeresni. Akinek van kedve ajánlani általa ismert, kedvelt fürdőket, azoknak megköszönöm, ha ajánlják őket.

A fővárosi fürdőkről szót sem ejtettem. Ennek az az oka, hogy mióta férjhez mentem nem voltam egyikben sem. Előtte egyik másikban azért előfordultam.
A Széchenyi Fürdő gimis tesi óráink helyszíne volt. Lévén hosszú hajam volt akkor, és igen sok, és sűrű, nekem nem volt öröm hogy az óra végén sosem tudtam rendesen megszárítani a hajam, és kénytelen voltam mindig sapkát felvenni.
Később az egyetemi éveim alatt is előfordultam ott talán egyszer, de nekem nem lett a szívem csücske, lévén minden kővel van burkolva, és be van zárva az egész egy épületrendszerbe.

Jártam a Rudas Fürdőben is. Barátnőmékkel mentem először, és emlékszem, hogy akkor még alig tudtam úszni. Pechemre a mély oldalon mentünk be a medencébe, így bizony kemény harc volt, hogy az akkori tudásommal eljussak a medence másik végébe, ahol már le tudtam állni. 

Gellért fürdő - csodaszép. Ez egyértelmű. Szintén egyetemi éveink alatt kunyeráltunk oda a tesi tanszéktől bérletet. Ezzel együtt nem mentünk el sokszor. A nagy medence vize nagyon hideg volt, a meleg víz meg tele volt... hát mit is mondjak, elég kétes egyedekkel. Így nem lelkesedtünk az újabb látogatásért.

Ahol rendszeresen előfordultam az a margitszigeti sportuszoda volt. Két évig jártam oda tesiórára az egyetem alatt. Külön "élmény" volt, amikor szombaton reggel hétre kellett kiérni. De ezzel együtt ide szerettem járni. Én mindig fel voltam mentve tesiből, talán írtam már erről. De itt ezt a két évet, amíg kötelező volt tesizni bizony végig csináltam az uszodában. És nem csak pancsoltunk. Ki volt adva, hogy hány hosszt kell leúszni. És a tanárnőnk nagyon fürge volt, mert mire mi átúsztunk a túlsó végébe az 50 méteres medencének, ő már ott volt, és nem engedte meg, hogy ott pihenjünk, lógjunk a medence szélén. Aztán később egy másik tanár itt tanított háton úszni. Más kérdés, hogy igazából végül is nem sikerült begyakorolnom és megtanulnom, de ennek megint csak a hosszú hajam volt az oka. 
És még vizsgaidőszakban is szívesen mentünk ki ide. Miért? Hát persze hogy azért, mert itt edzett a vízilabda válogatott. Mi pedig ültünk a tribünön, úgy tettünk mintha lelkesen tanulnánk, de azért lányok ugye tudjátok valójában hol volt a szemünk? Ezért nem is ajánlom senkinek tanulási helyszínként.

Természetesen voltam a Komjádiban is. Igaz csak egyetlen egyszer. Valahogy nem tett rám mély benyomást. Kicsit elhanyagolt is volt, és nem tudom, de nem éreztem magam ott jól. Persze ez sem ma volt.

Azt hiszem talán minden hely eszembe jutott, amiben csak megfordultam valaha. Budapesten ami nagyon izgatja a fantáziámat az a Király fürdő. És most hogy közben nézegettem képeket, még Veli bej fürdője is izgalmasnak mutatkozik. 

Tudom, sokan vonakodnak a fürdők felkeresésétől mondván sokan vannak, ki tudja ki milyen nyavalyával, betegséggel merül el a habokban. Van aki kifejezetten érzékeny a fürdőkben tényleg könnyen elkapható betegségekre. Én szerencsére nem panaszkodhatok, mert eddig még megúsztam ezeket. Remélem továbbra is így lesz, mert azt kell mondjam, igen is remek szórakozás és nagyon kellemes egy-egy fürdőzéssel töltött nap. 
Szóval aki szereti, azoknak csak ajánlani tudom, hajrá, menjetek fürödni a szebbnél szebb fürdőinkbe.