2016. április 9., szombat

Valami elkezdődik

Régóta olvasok blogokat, és nagyjából azóta tervezem, hogy egyszer én is belefogjak. Már csak azért is, mert nagyon szeretek írni. Eddigi "kisregényeimet" csak azok élvezhették, akik emailt kaptak tőlem, de most majd azon leszek, hogy itt éljem ki írói ambícióimat.

Vajon honnan is kezdjem? Azt mondják, szeretek visszamenni Ádám-Éváig. De sokszor úgy érzem, csak úgy tudok teljes képet adni, úgy tudom igazán elmondani, hogy ami most történik, történt, az miért úgy történt ahogy. Ezért azt hiszem most is így lesz.
Kezdődjön hát ez a napló Ádám és Évánál.

Még óvodás voltam, amikor többször is felmerült, hogy a nagyszüleim elvisznek nyaralni Mátraszentlászlóra. Nagyapám asztmás volt, ezért ők éveken át visszatértek ide, hogy segítsen nagyapámnak a tiszta levegő. Valójában nem meséltek nekem szinte semmit arról, hogy milyen ott a táj, a világ, csak annyit mondtak, hogy hegyek között van. Magas hegyek között. 
Én újpesti kislány voltam, bár az óvoda rendszeresen elvitt minket a Hármashatár hegyre, de picinek az is valami nagyon magas hegynek tűnt. Hát még akkor a Mátra, ahol Magyarország legmagasabb hegye is van!
Igen, a történethez az is hozzá tartozik, hogy én bizony félős, visszahúzódó, gyámoltalan gyerek voltam.
Szóval amikor elhangzott ez, hogy na legközelebb téged is magunkkal viszünk, én utána éjszakákon át álmodoztam és bizony rettegtem is, hogy mi lesz velem az égbeszökő csúcsok között.
És bár sajnos soha nem került rá sor, hogy elutaztam volna a nagyiékkal, mégis azt hiszem innen datálódik a hegyekkel, a hegyvidékkel való kapcsolatom.

A szemfülesebbek talán észrevettek még valamit az előbbi pár soromban, de ha nem, az sem baj. Elárulom. Igen, imádtam és a mai napig imádok álmodozni. Egészen pici koromtól úgy aludtam el már délutánonként is, amit egyébként nagyon utáltam, de este is, hogy meséltem magamnak. Természetesen mindig én voltam a főszereplő, én voltam a királylány, vagy csak az, akibe halálosan szerelmes lesz mindig éppen az, akibe én szerelmes voltam, és mindig elképzeltem hozzá a megfelelő helyszínt is. A fentiekre visszatérve, akár épp a Mátra csúcsai közé.